⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
4. fejezet
1. vers
Mikor az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg, mint János
2. vers
– jóllehet maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai –,
3. vers
elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába.
4. vers
Szamárián kellett átmennie.
5. vers
Eljutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.
6. vers
Ott volt Jákob kútja is. Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz. A hatodik óra körül járt az idő.
7. vers
Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!”
8. vers
(A tanítványai ugyanis elmentek a városba ennivalót venni.)
9. vers
A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal.)
10. vers
Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.”
11. vers
Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized?
12. vers
Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt?”
13. vers
Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.
14. vers
Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon.”
15. vers
Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!”
16. vers
Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.”
17. vers
Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed.
18. vers
Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.”
19. vers
Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.
20. vers
Ősapáink ezen a hegyen imádták Istent, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.”
21. vers
Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. vers
Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi viszont azt imádjuk, akit ismerünk, mert a megmentés a zsidókkal kezdődik.
23. vers
Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt.
24. vers
Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”
25. vers
Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk.”
26. vers
Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az.”
27. vers
Éppen ekkor érkeztek meg a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Persze egyikük sem kérdezte meg: „Mit akarsz az asszonytól?”, vagy: „Miért beszélsz vele?”
28. vers
Az asszony ekkor otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek:
29. vers
„Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ő a Krisztus?”
30. vers
Azok kimentek a városból, és odamentek Jézushoz.
31. vers
Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi, egyél!”
32. vers
Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”
33. vers
A tanítványok ezért ezt kérdezgették egymástól: „Csak nem hozott neki valaki enni?”
34. vers
Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a munkáját.
35. vers
Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.
36. vers
Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató.
37. vers
Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató.
38. vers
Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.”
39. vers
Abban a városban pedig sokan hittek benne a szamáriaiak közül amiatt, hogy az asszony így tanúskodott nekik: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”
40. vers
Amikor pedig a szamáriaiak odaértek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig.
41. vers
Annak köszönhetően, amit ő mondott, még többen hittek,
42. vers
és ezt mondták az asszonynak: „Már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője.”
43. vers
A két nap elteltével elment onnan Galileába.
44. vers
(Jézus egyébként maga mondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)
45. vers
Amikor pedig megérkezett Galileába, a galileaiak szívesen fogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, ugyanis ők is elmentek az ünnepre.
46. vers
Aztán ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt pedig egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia Kapernaumban.
47. vers
Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és megkérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.
48. vers
Jézus azonban ezt mondta neki: „Ti csak akkor hisztek, ha jeleket és csodákat láttok.”
49. vers
A királyi tisztviselő ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghal a gyermekem!”
50. vers
Jézus ezt mondta neki: „Menj, él a fiad.” Az ember hitt Jézus szavainak, és elment.
51. vers
Még úton volt, amikor a rabszolgái eléje jöttek, hogy elmondják, él a fia.
52. vers
Megkérdezte őket, hogy melyik órában lett jobban. Ők ezt mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában ment le a láza.”
53. vers
Ebből az apa tudta, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: „Él a fiad.” Ezért ő is, és az egész háznépe is hívő lett.
54. vers
Ez volt a második jel, amelyet Jézus tett, amikor elment Júdeából Galileába.
Könyvek
