⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
20. fejezet
1. vers
A hét első napján Mária Magdaléna korán, amikor még sötét volt, elment a sírhoz, és látta, hogy már elvették onnan a követ.
2. vers
Szaladt hát Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”
3. vers
Ekkor Péter és a másik tanítvány elindult a sírhoz.
4. vers
Eleinte együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabb volt, mint Péter, és elsőként ért oda.
5. vers
Ahogy előrehajolt, látta, hogy ott vannak a lenvásznak, de nem ment be.
6. vers
Utána odaért Simon Péter is, és bement a sírba. Ő is látta, hogy ott vannak a lenvásznak.
7. vers
Az a vászon, amely Jézus fején volt, nem a többi vászon mellett volt, hanem külön, összegöngyölítve.
8. vers
Ekkor a másik tanítvány, aki elsőként ért a sírhoz, szintén bement, és mivel látta ezeket, elhitte, amit mondtak neki.
9. vers
Ugyanis még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.
10. vers
Így aztán a tanítványok hazamentek.
11. vers
Mária azonban csak állt ott kint a sír közelében, és sírt. Közben előrehajolt, hogy benézzen a sírba,
12. vers
és két fehér ruhás angyalt látott, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt. Az egyik ott ült, ahol a feje volt, a másik pedig ott, ahol a lába.
13. vers
Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat, és nem tudom, hová tették!”
14. vers
Miután ezeket mondta, hátrafordult, és látott valakit ott állni, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15. vers
Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő, mivel azt hitte, hogy a kertész az, ezt mondta neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem.”
16. vers
Jézus ezt mondta neki: „Mária!” Ő megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbóni!” (ami azt jelenti: ’tanító’).
17. vers
Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj tovább belém, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«”
18. vers
Mária Magdaléna elment, és elmondta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” Arról is beszámolt nekik, hogy mit mondott neki Jézus.
19. vers
Még aznap este, a hét első napján, a tanítványok összegyűltek. Jézus megjelent nekik, pedig az ajtók be voltak zárva, mivel a tanítványok féltek a zsidóktól. Középre állt, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”
20. vers
Ezután megmutatta nekik a kezét is, és az oldalát is. A tanítványok nagyon örültek, hogy látják az Urat.
21. vers
Jézus ismét ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek! Ahogy az Atya elküldött engem, úgy én is elküldelek titeket.”
22. vers
Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyetek szent szellemet.
23. vers
Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, meg lesznek bocsátva. De ha nem bocsátjátok meg a bűneit, nem lesznek megbocsátva.”
24. vers
Tamás azonban, a tizenkettő egyike, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.
25. vers
Ezért a többi tanítvány ezt mondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő így szólt: „Én ezt nem hiszem, hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, és meg nem érintem a szegek helyét és Jézus oldalát.”
26. vers
Nos, nyolc nappal később a tanítványai ismét összegyűltek a házban, és Tamás is velük volt. Jézus eljött, noha az ajtók zárva voltak. Megállt középen, és ezt mondta: „Béke legyen veletek!”
27. vers
Azután így szólt Tamáshoz: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet. Érintsd meg az oldalamat, és többé ne kételkedj, hanem higgy!”
28. vers
Tamás ezt válaszolta neki: „Uram és Istenem!”
29. vers
Jézus így szólt hozzá: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
30. vers
Kétségtelen, hogy Jézus sok más jelt is tett a tanítványok előtt, melyek nincsenek leírva ebben a tekercsben.
31. vers
Ezek azonban azért lettek leírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ha hisztek, örök életetek legyen a neve által.
Könyvek
