⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
18. fejezet
1. vers
Miután Jézus elmondta ezeket, kiment a tanítványaival a Kidron völgyén túlra, oda, ahol volt egy kert, és bementek.
2. vers
Júdás pedig, aki elárulta őt, szintén ismerte azt a helyet, mert Jézus sokszor összejött ott a tanítványaival.
3. vers
Júdás maga mellé vett egy katonai osztagot, valamint a magas rangú papok és a farizeusok hivatalszolgáit, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4. vers
Ekkor Jézus, mivel tudta, hogy mi minden vár rá, előlépett, és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?”
5. vers
Azok ezt válaszolták neki: „A názáreti Jézust.” Ő ezt mondta nekik: „Én vagyok az.” Júdás pedig, aki elárulta őt, szintén ott állt velük.
6. vers
Amikor azonban Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az”, visszahőköltek, és a földre estek.
7. vers
Ismét megkérdezte hát tőlük: „Kit kerestek?” Ezt mondták: „A názáreti Jézust.”
8. vers
Jézus így válaszolt: „Megmondtam nektek, hogy én vagyok az. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket az embereket elmenni.”
9. vers
Azért történt ez, hogy beteljesedjen, amit korábban mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, egyet sem veszítettem el.”
10. vers
Ekkor Simon Péter kihúzta a nála lévő kardot, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét. A rabszolgának Málkus volt a neve.
11. vers
Jézus azonban ezt mondta Péternek: „Tedd vissza a kardot! Vajon nem kell kiinnom a poharat, melyet az Atya adott nekem?”
12. vers
Akkor a katonák, a parancsnok és a zsidók hivatalszolgái megfogták Jézust, és megkötözték.
13. vers
Először Annáshoz vezették, ő ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki a főpap volt abban az évben.
14. vers
Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy hasznukra van, hogy egy ember haljon meg a népért.
15. vers
Simon Péter és egy másik tanítvány pedig követte Jézust. Ez a tanítvány a főpap ismerőse volt, és bement Jézussal a főpap udvarába,
16. vers
de Péter kinn állt az ajtónál. Ezért a másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, beszélt az ajtóőrrel, és bevitte Pétert.
17. vers
Az ajtót őrző szolgálólány ezt kérdezte Pétertől: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványa?” Ő ezt mondta: „Nem vagyok.”
18. vers
A rabszolgák és a hivatalszolgák faszénből tüzet raktak, körülállták, és melegedtek, mert hideg volt. Péter is ott állt velük, és melegedett.
19. vers
A magas rangú pap pedig a tanítványairól és a tanításáról kérdezte Jézust.
20. vers
Jézus így válaszolt neki: „Én nyilvánosan beszéltem a világnak. Mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók összegyűlnek, és semmit sem mondtam titokban.
21. vers
Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, mit mondtam nekik. Ők tudják, miről beszéltem.”
22. vers
Miután ezeket mondta, az egyik hivatalszolga, aki ott állt, arcul csapta Jézust, és ezt mondta: „Így válaszolsz a magas rangú papnak?”
23. vers
Jézus így felelt neki: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be. Ha viszont igazat mondtam, akkor miért ütsz meg engem?”
24. vers
Annás ezután megkötözve elvitette Kajafáshoz, a főpaphoz.
25. vers
Simon Péter pedig még mindig ott állt a tűznél, és melegedett. Ekkor megkérdezték tőle: „Nem vagy te is a tanítványa?” Ő tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok.”
26. vers
A főpap egyik rabszolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: „Nem láttalak én téged vele a kertben?”
27. vers
Péter azonban ismét tagadta, és a kakas azonnal megszólalt.
28. vers
Jézust ezután Kajafástól a kormányzói palotához vezették. Ez kora reggel történt. A zsidók azonban nem mentek be a kormányzói palotába, nehogy beszennyezetté váljanak, és ne ehessék meg a pászkát.
29. vers
Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és ezt kérdezte tőlük: „Mivel vádoljátok ezt az embert?”
30. vers
Ezt válaszolták neki: „Ha ez az ember nem lenne bűnös, nem szolgáltattuk volna ki neked.”
31. vers
Pilátus ezért ezt mondta nekik: „Vigyétek el ti, és ítélkezzetek felette a törvényetek szerint!” A zsidók ezt mondták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”
32. vers
Ez amiatt volt, hogy beteljesedjen, amit Jézus azért mondott, hogy jelezze, hogyan kell meghalnia.
33. vers
Így hát Pilátus visszament a kormányzói palotába, hívatta Jézust, és így szólt hozzá: „Te vagy a zsidók királya?”
34. vers
Jézus ezt válaszolta: „Azért kérdezed ezt, mert így gondolod, vagy mert mások beszéltek neked rólam?”
35. vers
Pilátus így válaszolt: „Talán zsidó vagyok én? A saját nemzeted és a magas rangú papok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?”
36. vers
Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, a szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Az én királyságom azonban nem innen való.”
37. vers
Pilátus ezért megkérdezte tőle: „Akkor hát király vagy?” Jézus ezt válaszolta: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett. Mindenki, aki az igazság oldalán áll, figyel a hangomra.”
38. vers
Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazság?”
És miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Én semmiben sem találom bűnösnek.
39. vers
De szokás nálatok, hogy valakit szabadon engedjek nektek a pászkán. Akarjátok hát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”
40. vers
Erre ismét ezt kiáltozták: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás pedig rabló volt.
Könyvek
