⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
10. fejezet
1. vers
„Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki nem az ajtón lép be a juhakolba, hanem valahol máshol mászik be, az tolvaj és rabló.
2. vers
De aki az ajtón lép be, az a juhok pásztora.
3. vers
Az ajtóőr ajtót nyit neki, és a juhok figyelnek a pásztor hangjára. Ő a nevükön szólítja a juhait, és kivezeti őket.
4. vers
Amikor az övéit mind kiengedte, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5. vers
Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elmenekülnek tőle, mert nem ismerik az idegenek hangját.”
6. vers
Jézus elmondta nekik ezt a hasonlatot, de ők nem értették, miről beszél.
7. vers
Jézus ezért így folytatta: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.
8. vers
Mindazok, akik jöttek, és azt állították magukról, hogy ők én vagyok, tolvajok és rablók, de nem figyeltek rájuk a juhok.
9. vers
Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, ki-be jár, és legelőt talál.
10. vers
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy a juhoknak örök életük legyen.
11. vers
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor az életét adja a juhokért.
12. vers
A béres nem pásztor, és a juhok nem a sajátjai. Amikor látja, hogy jön egy farkas, otthagyja a juhokat, és elmenekül, a farkas pedig elkapja őket, és szétszéled a nyáj.
13. vers
Mindez azért van, mert ő béres, és nem törődik a juhokkal.
14. vers
Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem a juhaimat, és a juhaim is ismernek engem,
15. vers
mint ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát. Én az életemet adom a juhokért.
16. vers
Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is be kell gyűjtenem, és figyelni fognak a hangomra, és egy nyáj lesznek egy pásztorral.
17. vers
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán visszakapjam.
18. vers
Senki sem veszi azt el tőlem, hanem a saját elhatározásomból adom oda. Jogom van odaadni és jogom van visszakapni. Ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.”
19. vers
A szavai ismét megosztották a zsidókat.
20. vers
Sokan ezt mondták közülük: „Démon van benne, és elment az esze. Miért figyeltek rá?”
21. vers
Mások így szóltak: „Akiben démon van, nem így beszél. Vajon meggyógyíthatja egy démon a vakok szemét?”
22. vers
Ekkor volt a felavatás ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt,
23. vers
és Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában.
24. vers
A zsidók ekkor körbevették őt, és ezt kérdezték tőle: „Meddig tartasz még minket kétségek közt? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
25. vers
Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, és mégsem hisztek. A cselekedeteim tanúskodnak rólam, amelyeket az Atyám nevében teszek.
26. vers
De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim.
27. vers
Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
28. vers
Örök életet adok nekik, és soha, semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.
29. vers
Akiket az Atyám nekem adott, mindennél értékesebbek, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
31. vers
A zsidók megint köveket kaptak fel, hogy megkövezzék őt.
32. vers
Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot tettem előttetek, amire az Atya utasított. Ezek közül melyikért köveztek meg?”
33. vers
A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem egy jótettért kövezünk meg, hanem káromlásért, azért, mert ember létedre istenné teszed magad.”
34. vers
Jézus így válaszolt nekik: „Vajon nincs megírva a törvényetekben: »Én mondtam: ’Istenek vagytok.’«
35. vers
Ha isteneknek nevezte azokat, akiket az Isten szava elítél – és az írást nem lehet érvényteleníteni –,
36. vers
akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok, káromlást szólok, mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok?
37. vers
Ha nem cselekszem azt, amit az Atyám akar, ne higgyetek nekem.
38. vers
De ha cselekszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok, és még világosabban értsétek azt, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.”
39. vers
Ezért megint megpróbálták elfogni, de ő elmenekült.
40. vers
És ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41. vers
Sokan mentek oda hozzá, és ezt mondták egymás közt: „János egyetlen jelt sem tett, de mindaz, amit róla mondott, igaz volt.”
42. vers
És az ottlévők közül sokan hittek benne.
Könyvek
