⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Jónás

1. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

Jehova így szólt Jónáshoz, Amittai fiához:


2. vers

„Menj el a nagy városba, Ninivébe, és hirdesd ki az ellene szóló ítéletet, mert felfigyeltem a gonoszságára!”


3. vers

Jónás erre úgy döntött, hogy Társisba menekül Jehova elől. Lement Joppéba, és talált egy hajót, amelyik Társisba tartott. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Jehova elől Társisba.


4. vers

Ezután Jehova nagy szelet támasztott a tengeren, és olyan heves vihar kerekedett, hogy a hajó már-már összetört.


5. vers

A hajósok annyira megijedtek, hogy mindegyik a maga istenéhez fordult, hogy segítséget kérjen tőle. Aztán a hajón levő rakományt a tengerbe dobálták, hogy könnyítsenek a hajón. Jónás addigra már lement a hajó legbelső részébe, lefeküdt, és mély álomba merült.


6. vers

A hajóskapitány odament hozzá, és ezt mondta neki: „Hogyhogy alszol? Kelj fel, és kiálts az istenedhez! Az igaz Istennek talán gondja lesz ránk, és nem halunk meg.”


7. vers

És ezt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ér minket ez a csapás!” Sorsot vetettek hát, és a sors Jónásra esett.


8. vers

Ezt mondták neki: „Mondd el nekünk, kérünk, ki miatt ér minket ez a csapás! Mi a munkád, és honnan jössz? Melyik országból való vagy, és melyik néphez tartozol?”


9. vers

Ő így felelt: „Héber vagyok, és Jehovát, az ég Istenét imádom, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”


10. vers

A férfiak ekkor még jobban megijedtek, és ezt mondták neki: „Mit tettél?!” (Ugyanis megtudták, hogy Jehova elől menekül, mert elmondta nekik.)


11. vers

Majd mivel a tenger egyre viharosabb lett, megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjen a tenger?”


12. vers

Ezt válaszolta: „Fogjatok, és dobjatok a tengerbe, akkor le fog csendesedni. Mert tudom, hogy miattam tört ki ez a nagy vihar.”


13. vers

Ám a férfiak inkább keményen eveztek, hogy a hajót visszavigyék a szárazföldre, de nem tudták, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük.


14. vers

Ekkor Jehovához kiáltottak, és ezt mondták: „Ó, Jehova, kérünk, ne haljunk meg e miatt az ember miatt! Ne tarts minket felelősnek ártatlan vér ontásáért, mivel te, ó, Jehova, azt tetted, amit jónak láttál!”


15. vers

Majd fogták Jónást, és a tengerbe dobták, a tenger pedig lecsendesedett.


16. vers

Erre a férfiakat nagy félelem fogta el Jehova miatt, áldozatot mutattak be Jehovának, és fogadalmakat tettek.


17. vers

Jehova pedig odaküldött egy nagy halat, hogy az lenyelje Jónást. És Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.

Fejezetek:


Könyvek