⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Birák
1. fejezet
1. vers
Józsué halála után az izraeliták megkérdezték Jehovát: „Ki menjen fel közülünk elsőként, hogy harcoljon a kánaániták ellen?”
2. vers
Jehova így felelt: „Júda menjen fel. Neki adom azt a földet.”
3. vers
Júda ekkor ezt mondta a testvérének, Simeonnak: „Gyere fel velem a nekem kijelölt területre, hogy harcoljunk a kánaániták ellen. Aztán én is elmegyek veled a neked kijelölt területre.” Simeon pedig elment vele.
4. vers
Amikor Júda felment, Jehova segítségével legyőzték a kánaánitákat és a perizitákat, és megöltek 10 000 férfit Bézekben.
5. vers
Bézekben rátaláltak Adoni-Bézekre. Harcoltak ellene, és vereséget mértek a kánaánitákra meg a perizitákra.
6. vers
Amikor Adoni-Bézek elmenekült, üldözőbe vették, és miután elfogták, levágták a hüvelykujjait és a nagylábujjait.
7. vers
Adoni-Bézek ekkor így szólt: „70 királynak vágtam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait, és ezek az asztalomról lehullott ételmaradékot szedegették. A tetteim szerint fizetett meg nekem Isten.” Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.
8. vers
Júda férfiai azután Jeruzsálem ellen harcoltak, és elfoglalták azt. Lakosait kardélre hányták, és lángba borították a várost.
9. vers
Ezt követően Júda férfiai lementek, hogy a hegyvidéken, a Negebben és a Sefélán lakó kánaániták ellen harcoljanak.
10. vers
Júda tehát kivonult azok ellen a kánaániták ellen, akik Hebronban laktak (Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt), és legyőzték Sésait, Ahimánt és Talmait.
11. vers
Majd onnan felvonultak Debir lakosai ellen. (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.)
12. vers
Káleb ekkor ezt mondta: „Annak a férfinak, aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, feleségül adom a lányomat, Akszát.”
13. vers
És Otniel, Kenáznak, Káleb öccsének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta feleségül a lányát, Akszát.
14. vers
Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta a férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán Aksza leszállt a szamárról. Káleb megkérdezte tőle: „Mit szeretnél?”
15. vers
Ő ezt válaszolta: „Kérlek, adj nekem ajándékot: mivel délen adtál nekem földet, add nekem Gullót-Maimot is.” Így hát Káleb neki adta Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.
16. vers
És a kenitának, Mózes apósának a leszármazottai felmentek Júda népével a pálmafák városából Júda pusztájába, mely Arádtól délre fekszik. Elmentek, és letelepedtek ott a nép között.
17. vers
Júda viszont továbbvonult Simeonnal, a testvérével, megtámadták a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és elpusztították a várost. Így hát Hormának nevezték el azt.
18. vers
Júda ezután elfoglalta Gázát, Askelont és Ekront, és az azokhoz tartozó területeket.
19. vers
Jehova Júdával volt, és elfoglalták a hegyvidéket, de a völgyben lakókat nem tudták elűzni, mert azoknak vaspengével felszerelt harci szekereik voltak.
20. vers
Odaadták Kálebnek Hebront, ahogy Mózes megígérte, és ő kiűzte onnan Anák három fiát.
21. vers
Ám a benjáminiták nem űzték ki a Jeruzsálemben lakó jebuszitákat, így a jebusziták mind a mai napig a benjáminitákkal laknak Jeruzsálemben.
22. vers
Időközben József leszármazottai felmentek Bétel ellen, és Jehova velük volt.
23. vers
József leszármazottai kikémlelték Bételt (a város neve azelőtt Lúz volt),
24. vers
és a kémek megláttak egy férfit, aki épp a városból jött ki. Ezt mondták neki: „Mutasd meg, kérünk, hogyan juthatunk be a városba, mi pedig kedvesen bánunk majd veled.”
25. vers
A férfi pedig megmutatta nekik, hogyan lehet bejutni a városba. A város lakosait kardélre hányták, de a férfit és az egész családját elengedték.
26. vers
A férfi ezután elment a hettiták földjére, felépített egy várost, és Lúznak nevezte el. Így hívják azt mind a mai napig.
27. vers
Manassé nem foglalta el Bét-Seánt, Taánakot, Dórt, Jibleámot és Megiddót, valamint azok környező városait. A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak.
28. vers
Izrael pedig megerősödött, de nem űzött el minden kánaánitát, hanem kényszermunkára fogta őket.
29. vers
Efraim sem űzte el a Gézerben lakó kánaánitákat, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük Gézerben.
30. vers
Zebulon sem űzte el Kitron és Nahalól lakosait, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük, és kényszermunkások lettek.
31. vers
Áser sem űzte el Akkó lakosait, valamint Szidón, Ahláb, Akzib, Helba, Afik és Rehob lakosait.
32. vers
Így hát Áser leszármazottai az ott lakó kánaániták között laktak, mert nem űzték el őket.
33. vers
Naftali sem űzte el Bét-Semes és Bét-Anát lakosait, hanem az ott lakó kánaániták között laktak. Bét-Semes meg Bét-Anát lakosai a kényszermunkásai lettek.
34. vers
Az amoriták a hegyek közé kényszerítették Dán leszármazottait, és nem engedték, hogy lejöjjenek a völgybe.
35. vers
Az amoriták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a Heresz-hegyen, Ajjalonban és Saálbimban lakjanak. Ám amikor József leszármazottainak nagy hatalmuk lett, kényszermunkára fogták őket.
36. vers
Az amoriták területe az Akrabbim emelkedőjétől, Szelától fölfelé húzódott.
Könyvek
