⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Birák
21. fejezet
1. vers
Ekkor Izrael férfiai a következő esküt tették Micpában: „Egyikünk sem adja a lányát feleségül Benjáminból való férfihoz!”
2. vers
A nép pedig elment Bételbe, ott ült az igaz Isten előtt egészen estig, közben kiáltozott, és keservesen sírt.
3. vers
Ezt mondogatták: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Miért történt ez Izraelben? Miért kell ma egy törzsnek hiányoznia Izraelből?”
4. vers
Másnap a nép korán felkelt, épített ott egy oltárt, és égőáldozatokat meg közösségi áldozatokat mutatott be.
5. vers
Majd Izrael népe ezt mondta: „Ki az, aki nem jött fel Izrael törzseiből, hogy összegyűljön velünk Jehova előtt?” Ugyanis ünnepélyesen esküt tettek, hogy annak, aki nem jött fel Jehovához Micpába, meg kell halnia.
6. vers
És Izrael népe sajnálta, ami a testvérével, Benjáminnal történt. Ezt mondták: „Ma kivágtak egy törzset Izraelből.
7. vers
Hogyan gondoskodjunk feleségről azoknak, akik megmaradtak? Hiszen megesküdtünk Jehovára, hogy nem adunk nekik feleségül egyet sem a lányaink közül.”
8. vers
Ezt kérdezték: „Ki az, aki nem jött fel Izrael törzseiből Jehovához Micpába?” Történetesen Jábes-Gileádból nem jött senki sem a táborba, ahova összegyűltek.
9. vers
Amikor a népet megszámolták, látták, hogy Jábes-Gileád lakosai közül senki sincs ott.
10. vers
Így hát a közösség odaküldött a legerősebb férfiak közül 12 000-et. Ezt parancsolták nekik: „Menjetek, és hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakosait, még a nőket és a gyermekeket is.
11. vers
Ezt tegyétek: Pusztítsatok el minden férfit, és a nők közül mindenkit, akinek már volt nemi kapcsolata férfival!”
12. vers
Jábes-Gileád lakosai között találtak 400 szűz lányt, akiknek még sosem volt nemi kapcsolatuk férfival. Elhozták hát őket a táborba, Silóba, amely Kánaán földjén van.
13. vers
Ekkor az egész közösség üzent a benjáminitáknak, akik Rimmon szikláján voltak, és békét ajánlottak nekik.
14. vers
Így hát Benjámin visszatért, és nekik adták azokat a nőket, akiket életben hagytak a jábes-gileádi nők közül, de nem találtak nekik eleget.
15. vers
És a nép sajnálta, ami Benjáminnal történt, mert Jehova megosztottságot idézett elő Izrael törzsei között.
16. vers
Ezért a közösség vénei ezt kérdezték: „Hogyan gondoskodjunk feleségről a megmaradt férfiaknak, hiszen Benjámin asszonyai mind elpusztultak.”
17. vers
Majd ezt mondták: „Továbbra is legyen örökségük azoknak, akik Benjáminból megmenekültek, nehogy kivesszen egy törzs Izraelből.
18. vers
De mi nem adhatunk nekik feleséget a lányaink közül, mert Izrael népe megesküdött: »Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!«”
19. vers
Majd ezt mondták: „Figyeljetek! Évről évre van egy ünnepe Jehovának Silóban, amely Bételtől északra fekszik, a Bételből Sikembe menő országúttól keletre, Lebonától pedig délre.”
20. vers
Ezt parancsolták hát Benjámin férfiainak: „Menjetek, és álljatok lesben a szőlőskertekben.
21. vers
Amikor látjátok, hogy a fiatal nők kijönnek Silóból körtáncot lejteni, akkor mindegyikőtök jöjjön elő a szőlőskertekből, és ragadjon meg egy Silóból való fiatal nőt, hogy a felesége legyen, majd térjetek vissza Benjámin földjére.
22. vers
Ha pedig a nők apái és testvérei panaszt emelnének ellenünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: »Legyetek irántunk jóindulattal Benjámin férfiainak érdekében, mert nem tudtunk feleséget szerezni mindegyiküknek a háborúból, és ti nem tudtatok nekik feleséget adni anélkül, hogy megszegtétek volna az eskütöket!«”
23. vers
Benjámin férfiai így is tettek, és mindegyikük feleséget szerzett magának a táncoló nők közül. Utána pedig visszatértek a földre, melyet örököltek, újjáépítették a városaikat, és letelepedtek azokban.
24. vers
És az izraeliták szétszóródtak onnan abban az időben, mindenki a saját törzséhez és családjához; és elmentek onnan, mindenki arra a földre, melyet örökölt.
25. vers
Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Mindenki azt tette, amit jónak látott.
Könyvek
