⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Birák
11. fejezet
1. vers
A gileádita Jefte kiemelkedő harcos volt. Az anyja egy prostituált volt, az apját pedig Gileádnak hívták.
2. vers
Gileádnak azonban a felesége is szült fiúkat. Amikor azok felnőttek, elűzték Jeftét, ezt mondva neki: „Te semmit sem fogsz örökölni apánktól, mert másik asszony fia vagy!”
3. vers
Így hát Jefte elmenekült a testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Henyélő emberek csatlakoztak Jeftéhez, és vele tartottak.
4. vers
Rövid idő elteltével az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen.
5. vers
Amikor az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen, Gileád vénei azon nyomban elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről.
6. vers
Ezt mondták Jeftének: „Gyere, légy a vezérünk, hogy így harcolni tudjunk az ammoniták ellen!”
7. vers
Jefte azonban így szólt Gileád véneihez: „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából? Miért jöttök most hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?”
8. vers
Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: „Éppen ezért fordultunk most hozzád. Ha velünk jössz, és harcolsz az ammoniták ellen, akkor te leszel a vezetője Gileád minden lakójának.”
9. vers
Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzöm őket, akkor a vezetőtök leszek!”
10. vers
Gileád vénei így feleltek Jeftének: „Jehova legyen a tanúnk, és ő ítéljen meg minket, ha nem azt tesszük, amit mondasz.”
11. vers
Jefte pedig elment Gileád véneivel, és a nép a vezetőjévé és a parancsnokává tette őt. És Jefte megismételte a szavait Jehova előtt Micpában.
12. vers
Jefte azután követeket küldött az ammoniták királyához, ezt üzenve: „Miért jöttél ellenem, és támadod meg az országomat?”
13. vers
Az ammoniták királya ezt mondta Jefte követeinek: „Ez azért van, mert amikor Izrael kijött Egyiptomból, elvette a földemet Arnontól kezdve a Jabbókig és a Jordánig. Most pedig add vissza azt békében.”
14. vers
Jefte azonban visszaküldte a követeket az ammoniták királyához,
15. vers
és ezt üzente neki:
„Ezt mondja Jefte: »Izrael nem vette el a moábiták és az ammoniták földjét,
16. vers
mert amikor Izrael feljött Egyiptomból, a pusztán át ment egészen a Vörös-tengerig, majd Kádesbe érkezett.
17. vers
Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, ezt üzenve: ’Kérlek, hadd menjünk át a földeden!’, de Edom királya nem hallgatta meg. Moáb királyának is üzent, de az sem egyezett bele. Így hát Izrael Kádesben maradt.
18. vers
Amikor továbbvonultak a pusztában, megkerülték Edom földjét és Moáb földjét. Moáb földjétől kelet felé mentek, és letáboroztak Arnon területén. De nem mentek át Moáb határán, ugyanis Arnon volt Moáb határa.
19. vers
Izrael azután követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához, és Izrael ezt mondta neki: ’Kérünk, hadd menjünk át a földeden a saját területünkre!’
20. vers
Ám Szihon nem bízott Izraelben, ezért nem engedte őket átmenni a területén. Inkább összegyűjtötte egész népét, letáborozott Jahácban, és harcba szállt Izrael ellen.
21. vers
Akkor Jehova, Izrael Istene kiszolgáltatta Izraelnek Szihont és egész népét, úgyhogy legyőzték őket, és Izrael birtokba vette az egész országot, ahol az amoriták laktak.
22. vers
Így hát birtokba vették az amoriták egész területét az Arnontól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig.
23. vers
Jehova, Izrael Istene űzte el az amoritákat a népe, Izrael elől. Te pedig el akarod űzni Izraelt?
24. vers
Hát nem azoknak a területét foglaljátok el, akiket Kámos, a ti istenetek ad nektek? Mi pedig azokat fogjuk elűzni, akiket Jehova, a mi Istenünk űz el előlünk.
25. vers
És ti vajon jobbak volnátok, mint Bálák, Cippór fia, Moáb királya? Ő vajon vitatkozott Izraellel, vagy harcolt valaha is ellenük?
26. vers
Míg Izrael Hesbonban és a környező városokban, Aróerben és a környező városokban és az Arnon partján levő városokban lakott 300 éven át, miért nem próbáltátok visszaszerezni azokat?
27. vers
Én nem vétkeztem ellened, hanem te bánsz velem rosszul azáltal, hogy megtámadsz engem. Jehova, a bíró ítéljen ma Izrael népe és Ammon népe között.«”
28. vers
De az ammoniták királya nem hallgatott Jefte szavaira, melyeket üzent neki.
29. vers
Jehova szelleme ekkor rászállt Jeftére, és ő átment Gileádon és Manassén, hogy a gileádi Micpébe menjen, a gileádi Micpéből pedig az ammoniták irányába folytatta útját.
30. vers
Akkor Jefte fogadalmat tett Jehovának, és ezt mondta: „Ha segítesz legyőznöm az ammonitákat,
31. vers
akkor bárki jön is ki elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek az ammonitákkal vívott csatából, legyen Jehováé; felajánlom azt mint égőáldozatot.”
32. vers
Jefte pedig elment, hogy harcoljon az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzte őket.
33. vers
Nagy öldöklést vitt véghez közöttük Aróertől fogva egészen Minnitig – 20 városban –, majd pedig Ábel-Keramimig. Így hódoltak be az ammoniták az izraelitáknak.
34. vers
Jefte végül hazament Micpába, és ekkor a lánya jött ki elé, tamburinon játszva és táncolva. Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya.
35. vers
Amikor meglátta a lányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Ó, jaj, lányom! Összetörted a szívem, mert te vagy az, akit száműztelek. Ugyanis esküt tettem Jehovának, és nem vonhatom vissza.”
36. vers
De ő ezt mondta neki: „Apám, ha esküt tettél Jehovának, tégy velem aszerint, ahogy ígérted, hisz Jehova bosszút állt érted ellenségeiden, az ammonitákon.”
37. vers
Majd ezt mondta az apjának: „Csak azt kérem, hadd maradjak magamra két hónapra, hadd menjek el a hegyekbe, és hadd sirassam el a szüzességemet a barátnőimmel.”
38. vers
Erre ő így felelt: „Menj!” És elküldte két hónapra, az pedig elment a hegyekbe a barátnőivel, és elsiratta a szüzességét.
39. vers
A két hónap elteltével visszatért az apjához, aki aztán teljesítette fogadalmát, melyet vele kapcsolatban tett. A lánynak sosem volt kapcsolata férfival. És szokássá lett Izraelben,
40. vers
hogy Izrael lányai minden évben elmentek négy napra, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát.
Könyvek
