⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Birák
capítulo 11
verso 1
A gileádita Jefte kiemelkedő harcos volt. Az anyja egy prostituált volt, az apját pedig Gileádnak hívták.
verso 2
Gileádnak azonban a felesége is szült fiúkat. Amikor azok felnőttek, elűzték Jeftét, ezt mondva neki: „Te semmit sem fogsz örökölni apánktól, mert másik asszony fia vagy!”
verso 3
Így hát Jefte elmenekült a testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Henyélő emberek csatlakoztak Jeftéhez, és vele tartottak.
verso 4
Rövid idő elteltével az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen.
verso 5
Amikor az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen, Gileád vénei azon nyomban elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről.
verso 6
Ezt mondták Jeftének: „Gyere, légy a vezérünk, hogy így harcolni tudjunk az ammoniták ellen!”
verso 7
Jefte azonban így szólt Gileád véneihez: „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából? Miért jöttök most hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?”
verso 8
Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: „Éppen ezért fordultunk most hozzád. Ha velünk jössz, és harcolsz az ammoniták ellen, akkor te leszel a vezetője Gileád minden lakójának.”
verso 9
Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzöm őket, akkor a vezetőtök leszek!”
verso 10
Gileád vénei így feleltek Jeftének: „Jehova legyen a tanúnk, és ő ítéljen meg minket, ha nem azt tesszük, amit mondasz.”
verso 11
Jefte pedig elment Gileád véneivel, és a nép a vezetőjévé és a parancsnokává tette őt. És Jefte megismételte a szavait Jehova előtt Micpában.
verso 12
Jefte azután követeket küldött az ammoniták királyához, ezt üzenve: „Miért jöttél ellenem, és támadod meg az országomat?”
verso 13
Az ammoniták királya ezt mondta Jefte követeinek: „Ez azért van, mert amikor Izrael kijött Egyiptomból, elvette a földemet Arnontól kezdve a Jabbókig és a Jordánig. Most pedig add vissza azt békében.”
verso 14
Jefte azonban visszaküldte a követeket az ammoniták királyához,
verso 15
és ezt üzente neki:
„Ezt mondja Jefte: »Izrael nem vette el a moábiták és az ammoniták földjét,
verso 16
mert amikor Izrael feljött Egyiptomból, a pusztán át ment egészen a Vörös-tengerig, majd Kádesbe érkezett.
verso 17
Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, ezt üzenve: ’Kérlek, hadd menjünk át a földeden!’, de Edom királya nem hallgatta meg. Moáb királyának is üzent, de az sem egyezett bele. Így hát Izrael Kádesben maradt.
verso 18
Amikor továbbvonultak a pusztában, megkerülték Edom földjét és Moáb földjét. Moáb földjétől kelet felé mentek, és letáboroztak Arnon területén. De nem mentek át Moáb határán, ugyanis Arnon volt Moáb határa.
verso 19
Izrael azután követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához, és Izrael ezt mondta neki: ’Kérünk, hadd menjünk át a földeden a saját területünkre!’
verso 20
Ám Szihon nem bízott Izraelben, ezért nem engedte őket átmenni a területén. Inkább összegyűjtötte egész népét, letáborozott Jahácban, és harcba szállt Izrael ellen.
verso 21
Akkor Jehova, Izrael Istene kiszolgáltatta Izraelnek Szihont és egész népét, úgyhogy legyőzték őket, és Izrael birtokba vette az egész országot, ahol az amoriták laktak.
verso 22
Így hát birtokba vették az amoriták egész területét az Arnontól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig.
verso 23
Jehova, Izrael Istene űzte el az amoritákat a népe, Izrael elől. Te pedig el akarod űzni Izraelt?
verso 24
Hát nem azoknak a területét foglaljátok el, akiket Kámos, a ti istenetek ad nektek? Mi pedig azokat fogjuk elűzni, akiket Jehova, a mi Istenünk űz el előlünk.
verso 25
És ti vajon jobbak volnátok, mint Bálák, Cippór fia, Moáb királya? Ő vajon vitatkozott Izraellel, vagy harcolt valaha is ellenük?
verso 26
Míg Izrael Hesbonban és a környező városokban, Aróerben és a környező városokban és az Arnon partján levő városokban lakott 300 éven át, miért nem próbáltátok visszaszerezni azokat?
verso 27
Én nem vétkeztem ellened, hanem te bánsz velem rosszul azáltal, hogy megtámadsz engem. Jehova, a bíró ítéljen ma Izrael népe és Ammon népe között.«”
verso 28
De az ammoniták királya nem hallgatott Jefte szavaira, melyeket üzent neki.
verso 29
Jehova szelleme ekkor rászállt Jeftére, és ő átment Gileádon és Manassén, hogy a gileádi Micpébe menjen, a gileádi Micpéből pedig az ammoniták irányába folytatta útját.
verso 30
Akkor Jefte fogadalmat tett Jehovának, és ezt mondta: „Ha segítesz legyőznöm az ammonitákat,
verso 31
akkor bárki jön is ki elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek az ammonitákkal vívott csatából, legyen Jehováé; felajánlom azt mint égőáldozatot.”
verso 32
Jefte pedig elment, hogy harcoljon az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzte őket.
verso 33
Nagy öldöklést vitt véghez közöttük Aróertől fogva egészen Minnitig – 20 városban –, majd pedig Ábel-Keramimig. Így hódoltak be az ammoniták az izraelitáknak.
verso 34
Jefte végül hazament Micpába, és ekkor a lánya jött ki elé, tamburinon játszva és táncolva. Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya.
verso 35
Amikor meglátta a lányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Ó, jaj, lányom! Összetörted a szívem, mert te vagy az, akit száműztelek. Ugyanis esküt tettem Jehovának, és nem vonhatom vissza.”
verso 36
De ő ezt mondta neki: „Apám, ha esküt tettél Jehovának, tégy velem aszerint, ahogy ígérted, hisz Jehova bosszút állt érted ellenségeiden, az ammonitákon.”
verso 37
Majd ezt mondta az apjának: „Csak azt kérem, hadd maradjak magamra két hónapra, hadd menjek el a hegyekbe, és hadd sirassam el a szüzességemet a barátnőimmel.”
verso 38
Erre ő így felelt: „Menj!” És elküldte két hónapra, az pedig elment a hegyekbe a barátnőivel, és elsiratta a szüzességét.
verso 39
A két hónap elteltével visszatért az apjához, aki aztán teljesítette fogadalmát, melyet vele kapcsolatban tett. A lánynak sosem volt kapcsolata férfival. És szokássá lett Izraelben,
verso 40
hogy Izrael lányai minden évben elmentek négy napra, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát.
Libros
