Ruth

Capítulos:

1 2 3 4

verso 1

Azokban a napokban, amikor bírák szolgáltattak igazságot, éhínség volt az országban. Egy férfi ekkor elindult a júdai Betlehemből, hogy Moáb földjén lakjon a feleségével és két fiával.

verso 2

A férfit Eliméleknek hívták, a feleségét Naominak, a két fiát pedig Mahlonnak és Kiljonnak. Efratából, a júdai Betlehemből valók voltak. Moáb földjére mentek, és ott is maradtak.

verso 3

Idővel Naomi férje, Elimélek meghalt, és Naomi magára maradt a két fiával.

verso 4

Később ezek a férfiak moábita nőket vettek feleségül. Az egyiket Orpának, a másikat pedig Ruthnak hívták. Úgy tíz évig éltek ott.

verso 5

Azután Mahlon is, és Kiljon is meghalt, így hát Naomi egyedül maradt, a két gyermeke és a férje nélkül.

verso 6

Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy visszatérjen Moáb földjéről, mert hallotta, hogy Jehova újra megáldotta a népét, és élelmet adott nekik.

verso 7

Elindult hát arról a helyről, ahol addig élt a két menyével. Miközben Júda földjére tartottak,

verso 8

Naomi ezt mondta nekik: „Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Bánjon veletek Jehova szeretettel, mint ahogy ti is szeretettel bántatok a férfiakkal – akik már halottak –, és velem is.

verso 9

Adja meg Jehova mindkettőtöknek, hogy találjatok férjet, és leljetek biztonságra férjetek házában.” Azután megcsókolta őket, ők pedig zokogtak.

verso 10

Egyre csak ezt mondták neki: „Nem, inkább veled megyünk a népedhez.”

verso 11

De Naomi így szólt: „Térjetek vissza, lányaim! Ugyan miért jönnétek velem? Hát szülhetek-e még fiúkat, akik a férjeitek lehetnének?

verso 12

Térjetek vissza lányaim, menjetek, túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy férjhez menjek. Még ha remélhetném is, hogy ma este férjhez megyek, és fiúkat szülök,

verso 13

megvárnátok-e őket, míg felnőnek? Addig férj nélkül maradnátok? Ne, lányaim! Nagyon el vagyok keseredve, hogy ti is szenvedtek amiatt, hogy Jehova ellenem fordult.”

verso 14

Erre újra zokogni kezdtek. Majd Orpa megcsókolta anyósát, és elment. Ruth viszont ragaszkodott az anyósához.

verso 15

Naomi ezért így szólt: „Nézd, megözvegyült sógornőd visszatér népéhez és isteneihez. Menj vissza te is a sógornőddel!”

verso 16

De Ruth így válaszolt: „Ne akard, hogy elhagyjalak, visszaforduljak, és ne menjek veled. Mert ahová te mész, én veled megyek, ahol te megszállsz, én is ott szállok meg. Néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem.

verso 17

Ahol meghalsz, ott halok meg én is, ott temessenek el engem is. Mérjen rám súlyos büntetést Jehova, ha nem csak a halál választ el engem tőled.”

verso 18

Amikor Naomi látta, hogy Ruth mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy vele mehessen, már nem próbálta lebeszélni.

verso 19

Mindketten folytatták útjukat, míg Betlehembe nem értek. Amint megérkeztek, az egész város felbolydult miattuk, az asszonyok pedig ezt mondták: „Csak nem Naomi ez?”

verso 20

De ő így felelt: „Ne hívjatok engem Naominak! Nevezzetek inkább Marának, mert a Mindenható igen megkeserítette az életemet!

verso 21

Mindenem megvolt, mikor elmentem, de Jehova üres kézzel bocsátott vissza. Miért hívnátok hát Naominak, mikor Jehova fordult ellenem, és a Mindenható sújtott szerencsétlenséggel?”

verso 22

Így tért vissza Naomi a menyével, a moábita Ruthtal Moáb földjéről. Akkor értek Betlehembe, amikor az árpaaratás kezdődött.

Capítulos:

1 2 3 4