Ruth

Capítulos:

1 2 3 4

verso 1

Naomi férjének volt egy rokona, aki nagyon gazdag volt. Boáznak hívták, és Elimélek családjába tartozott.

verso 2

A moábita Ruth így szólt Naomihoz: „Hadd menjek ki, kérlek, a mezőre, hogy tallózzak a gabonakalászok között valaki mögött, aki jóindulatú velem.” Erre Naomi így felelt: „Menj, lányom!”

verso 3

Kiment hát, és tallózni kezdett a mezőn az aratók mögött. Történetesen éppen az Elimélek családjából való Boáz földjére ment.

verso 4

Boáz ekkor érkezett meg Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: „Jehova legyen veletek!” Ők így feleltek: „Áldjon meg Jehova!”

verso 5

Majd Boáz megkérdezte az aratókra felügyelő fiatal férfitól: „Kihez tartozik ez a fiatal nő?”

verso 6

Ő így felelt: „Ez a fiatal nő egy moábita, és Naomival tért vissza Moáb mezejéről.

verso 7

Megkérdezte tőlem: »Megengednéd, kérlek, hogy tallózzak, és a levágott gabonakalászok között gyűjtögessek, amelyeket az aratók hátrahagytak?« Reggel óta talpon van, és csak most ült le egy kicsit a kunyhóban, hogy megpihenjen.”

verso 8

Boáz ezután így szólt Ruthhoz: „Figyelj, lányom! Ne menj tallózni más mezőre, és ne menj el erről a helyről, hanem menj a szolgálólányaim nyomában.

verso 9

Figyeld a mezőt, ahol aratnak, és menj velük. Megparancsoltam a fiatal férfiaknak, hogy ne zaklassanak. Ha szomjas vagy, menj a vizeskorsókhoz, és igyál abból, amit ezek a férfiak merítenek.”

verso 10

Ekkor Ruth arcra borult, és így szólt hozzá: „Hogyan lehetséges, hogy ilyen nagylelkű vagy hozzám, és figyelsz rám, noha én más országból való vagyok?”

verso 11

Boáz erre így felelt: „Mindenről beszámoltak nekem, amit az anyósodért tettél, miután meghalt a férjed, és hogy elhagytad apádat és anyádat meg rokonaid földjét, és eljöttél egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem ismertél.

verso 12

Jutalmazzon meg téged Jehova azért, amit tettél! Legyen teljes jutalmad Jehovától, Izrael Istenétől, kinek a szárnyai alatt oltalmat keresel!”

verso 13

Ruth erre így felelt: „Bárcsak ezek után is jóindulattal bánnál velem, uram! Hiszen megvigasztaltál, és bátorítóan beszéltél a szolgáddal, holott nem is tartozom a szolgálólányaid közé.”

verso 14

Amikor eljött az evés ideje, Boáz így szólt hozzá: „Gyere, egyél egy kis kenyeret, és mártsd bele az ecetbe.” Leült hát Ruth az aratók mellé. Boáz adott neki pörkölt gabonát, ő pedig evett, jóllakott, és még hagyott is valamennyit.

verso 15

Amikor felkelt, hogy tallózzon, Boáz megparancsolta a fiatal férfiaknak: „Hagyjátok tallózni a levágott gabonakalászok között, és ne bántsátok.

verso 16

Sőt, húzogassatok ki a kévékből néhány kalászt, és hagyjátok ott, hadd szedegesse össze azokat, és ne mondjatok semmi olyat, ami miatt abbahagyná a gyűjtögetést.”

verso 17

Ruth tehát tovább gyűjtögetett a mezőn egészen estig. Amikor kicsépelte, amit összeszedegetett, úgy egy éfa árpa lett belőle.

verso 18

Felvette, bement a városba, és megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Majd elővette és odaadta neki az ételt, amit meghagyott, miután már jóllakott.

verso 19

Az anyósa ezután így szólt hozzá: „Hol tallóztál ma? Merre dolgoztál? Legyen áldott, aki odafigyelt rád!” Ruth pedig mesélt az anyósának arról, akinél dolgozott, és ezt mondta: „A férfit, akinél ma dolgoztam, Boáznak hívják.”

verso 20

Naomi erre így felelt a menyének: „Áldja meg őt Jehova, aki el nem múló szeretetet érez az élők és a holtak iránt!” Majd Naomi ezt mondta még neki: „Ez a férfi rokonunk! Ő az egyik kiváltónk!”

verso 21

A moábita Ruth erre így szólt: „Ezt is mondta nekem: »Maradj a munkásaim közelében, míg teljesen be nem fejezik az aratást.«”

verso 22

Naomi pedig így felelt a menyének, Ruthnak: „Jobb az, lányom, ha az ő szolgálólányaival tartasz, mert más mezőkön még zaklatnának.”

verso 23

Ruth tehát ezután is Boáz szolgálólányainak a közelében maradt, és ott tallózott, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És továbbra is az anyósával lakott.

Capítulos:

1 2 3 4