⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Birák
19. fejezet
1. vers
Azokban a napokban, amikor nem volt király Izraelben, egy lévita, aki Efraim hegyvidékének távoli részén lakott, feleségül vett egy nőt a júdai Betlehemből.
2. vers
Ám az asszony hűtlen lett hozzá, otthagyta őt, és elment apja házába, a júdai Betlehembe. Ott is maradt 4 hónapig.
3. vers
Ekkor a férje utánament, hogy rábeszélje, térjen vissza hozzá. Vele volt a szolgája, és két szamár is. Az asszony pedig bevitte őt apjának a házába, és amikor az meglátta, megörült, hogy találkozhat vele.
4. vers
Ezért az apósa, a fiatalasszony apja, rábeszélte, hogy maradjon ott nála 3 napig. Ettek-ittak, és a férfi ott töltötte az éjszakát.
5. vers
A 4. napon pedig, amikor kora reggel felkeltek, hogy útnak induljanak, a fiatalasszony apja ezt mondta a vejének: „Egyél valamit, hogy legyen erőd, aztán mehettek.”
6. vers
Leültek hát, és együtt ettek és ittak. Azután a fiatalasszony apja ezt mondta a férfinak: „Kérlek, maradj éjszakára, és érezd jól magad!”
7. vers
Amikor a férfi felkelt, hogy elmenjen, az apósa unszolta, úgyhogy megint ott maradt éjszakára.
8. vers
Amikor az 5. napon kora reggel felkelt, hogy elmenjen, a fiatalasszony apja ezt mondta: „Kérlek, egyél valamit, hogy legyen erőd!” És egészen addig halogatták az indulást, amíg már későre járt az idő, ők pedig mindketten csak ettek.
9. vers
Amikor a férfi felkelt, hogy a másodfeleségével és a szolgájával elinduljon, az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: „Nézd csak, már majdnem este van. Kérlek, maradjatok éjszakára! Mindjárt vége a napnak. Maradj itt éjszakára, és érezd jól magad. Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz.”
10. vers
Ám a férfi nem akart még egy éjszakát maradni, ezért útnak indult, és egészen Jebuszig, azaz Jeruzsálemig ment. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a másodfelesége és a szolgája.
11. vers
Amikor Jebusz közelében voltak, a nap már majdnem lenyugodott. Ezért a szolga így szólt az urához: „Itt maradjunk éjszakára ebben a jebuszita városban?”
12. vers
Ura azonban ezt mondta neki: „Ne maradjunk idegenek városában, akik nem izraeliták. Folytassuk az utunkat egészen Gibeáig.”
13. vers
Majd ezt mondta a szolgájának: „Gyere, próbáljunk eljutni Gibeába vagy Rámába, és töltsük az éjszakát valamelyik helyen.”
14. vers
Így hát folytatták útjukat, és épp a Benjáminhoz tartozó Gibea közelében voltak, amikor a nap kezdett lenyugodni.
15. vers
Megálltak hát, és bementek Gibeába, hogy ott töltsék az éjszakát. Majd leültek a város közterén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára.
16. vers
Végül akkor este egy öregember jött a munkából a szántóföldről. Efraim hegyvidékéről való volt, és egy ideje Gibeában lakott, de a városban egyébként benjáminiták laktak.
17. vers
Amikor felnézett, és meglátta az utazót a város közterén, az öregember megkérdezte tőle: „Honnan jössz, és hová mész?”
18. vers
A férfi ezt felelte neki: „A júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének egyik távoli részére megyünk, mert onnan való vagyok, de elmentem a júdai Betlehembe. Jehova házába tartok, de itt senki sem fogad be a házába.
19. vers
Van elég szalmánk és takarmányunk a szamarainknak, valamint kenyér meg bor is van nekem, az asszonynak és a szolgánknak. Mindenünk megvan, amire szükségünk van.”
20. vers
Ám az öregember ezt mondta: „Légy a vendégem! Hadd gondoskodjak mindarról, amire csak szükséged van. Ne töltsd az éjszakát a köztéren.”
21. vers
Azzal bevitte őt a házába, és megetette a szamarakat. Majd megmosták a lábukat, és ettek-ittak.
22. vers
Miközben vigadtak, néhány semmirekellő férfi a városból körülvette a házat, és amint az ajtón dörömböltek, egyre csak ezt mondták az öregembernek, a ház urának: „Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd feküdjünk le vele!”
23. vers
Ekkor a ház ura kiment, és ezt mondta nekik: „Ne, testvéreim, kérlek titeket, ne kövessetek el ilyen gonoszságot! Ez az ember vendég a házamban. Ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!
24. vers
Itt van a szűz lányom és annak a férfinak a másodfelesége. Hadd hozzam ki őket nektek, és ha akarjátok, megalázhatjátok őket. De ezzel a férfival ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”
25. vers
De az emberek nem akartak hallgatni rá. Így hát a lévita megragadta a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk. Azok megerőszakolták, és bántalmazták őt egész éjjel, egészen reggelig. Majd hajnalhasadtakor elküldték.
26. vers
Kora reggel jött meg az asszony, és lerogyott az ember házának bejáratánál, ahol az ura volt, és ott feküdt virradatig.
27. vers
Amikor az ura felkelt reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, hogy kimenjen és útra keljen, meglátta, hogy az asszony, a másodfelesége ott fekszik a ház bejáratánál, keze a küszöbön.
28. vers
Így szólt hozzá: „Kelj fel, és menjünk.” De nem volt válasz. Ekkor a férfi feltette a szamárra, és elindult hazafelé.
29. vers
Amikor hazaért, fogta az ölőkést, vette a másodfelesége holttestét, feldarabolta 12 részre, és Izrael minden területére küldött egy-egy darabot.
30. vers
Aki csak látta, ezt mondta: „Sosem történt ilyesmi, és nem is láttunk ilyet attól a naptól fogva, hogy az izraeliták kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig. Gondolkodjatok el ezen, tanácskozzatok, és mondjátok meg, mit tegyünk.”
Könyvek
