⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Birák

chapter 19


Chapters:


verse #1

Azokban a napokban, amikor nem volt király Izraelben, egy lévita, aki Efraim hegyvidékének távoli részén lakott, feleségül vett egy nőt a júdai Betlehemből.


verse #2

Ám az asszony hűtlen lett hozzá, otthagyta őt, és elment apja házába, a júdai Betlehembe. Ott is maradt 4 hónapig.


verse #3

Ekkor a férje utánament, hogy rábeszélje, térjen vissza hozzá. Vele volt a szolgája, és két szamár is. Az asszony pedig bevitte őt apjának a házába, és amikor az meglátta, megörült, hogy találkozhat vele.


verse #4

Ezért az apósa, a fiatalasszony apja, rábeszélte, hogy maradjon ott nála 3 napig. Ettek-ittak, és a férfi ott töltötte az éjszakát.


verse #5

A 4. napon pedig, amikor kora reggel felkeltek, hogy útnak induljanak, a fiatalasszony apja ezt mondta a vejének: „Egyél valamit, hogy legyen erőd, aztán mehettek.”


verse #6

Leültek hát, és együtt ettek és ittak. Azután a fiatalasszony apja ezt mondta a férfinak: „Kérlek, maradj éjszakára, és érezd jól magad!”


verse #7

Amikor a férfi felkelt, hogy elmenjen, az apósa unszolta, úgyhogy megint ott maradt éjszakára.


verse #8

Amikor az 5. napon kora reggel felkelt, hogy elmenjen, a fiatalasszony apja ezt mondta: „Kérlek, egyél valamit, hogy legyen erőd!” És egészen addig halogatták az indulást, amíg már későre járt az idő, ők pedig mindketten csak ettek.


verse #9

Amikor a férfi felkelt, hogy a másodfeleségével és a szolgájával elinduljon, az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: „Nézd csak, már majdnem este van. Kérlek, maradjatok éjszakára! Mindjárt vége a napnak. Maradj itt éjszakára, és érezd jól magad. Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz.”


verse #10

Ám a férfi nem akart még egy éjszakát maradni, ezért útnak indult, és egészen Jebuszig, azaz Jeruzsálemig ment. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a másodfelesége és a szolgája.


verse #11

Amikor Jebusz közelében voltak, a nap már majdnem lenyugodott. Ezért a szolga így szólt az urához: „Itt maradjunk éjszakára ebben a jebuszita városban?”


verse #12

Ura azonban ezt mondta neki: „Ne maradjunk idegenek városában, akik nem izraeliták. Folytassuk az utunkat egészen Gibeáig.”


verse #13

Majd ezt mondta a szolgájának: „Gyere, próbáljunk eljutni Gibeába vagy Rámába, és töltsük az éjszakát valamelyik helyen.”


verse #14

Így hát folytatták útjukat, és épp a Benjáminhoz tartozó Gibea közelében voltak, amikor a nap kezdett lenyugodni.


verse #15

Megálltak hát, és bementek Gibeába, hogy ott töltsék az éjszakát. Majd leültek a város közterén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára.


verse #16

Végül akkor este egy öregember jött a munkából a szántóföldről. Efraim hegyvidékéről való volt, és egy ideje Gibeában lakott, de a városban egyébként benjáminiták laktak.


verse #17

Amikor felnézett, és meglátta az utazót a város közterén, az öregember megkérdezte tőle: „Honnan jössz, és hová mész?”


verse #18

A férfi ezt felelte neki: „A júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének egyik távoli részére megyünk, mert onnan való vagyok, de elmentem a júdai Betlehembe. Jehova házába tartok, de itt senki sem fogad be a házába.


verse #19

Van elég szalmánk és takarmányunk a szamarainknak, valamint kenyér meg bor is van nekem, az asszonynak és a szolgánknak. Mindenünk megvan, amire szükségünk van.”


verse #20

Ám az öregember ezt mondta: „Légy a vendégem! Hadd gondoskodjak mindarról, amire csak szükséged van. Ne töltsd az éjszakát a köztéren.”


verse #21

Azzal bevitte őt a házába, és megetette a szamarakat. Majd megmosták a lábukat, és ettek-ittak.


verse #22

Miközben vigadtak, néhány semmirekellő férfi a városból körülvette a házat, és amint az ajtón dörömböltek, egyre csak ezt mondták az öregembernek, a ház urának: „Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd feküdjünk le vele!”


verse #23

Ekkor a ház ura kiment, és ezt mondta nekik: „Ne, testvéreim, kérlek titeket, ne kövessetek el ilyen gonoszságot! Ez az ember vendég a házamban. Ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!


verse #24

Itt van a szűz lányom és annak a férfinak a másodfelesége. Hadd hozzam ki őket nektek, és ha akarjátok, megalázhatjátok őket. De ezzel a férfival ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”


verse #25

De az emberek nem akartak hallgatni rá. Így hát a lévita megragadta a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk. Azok megerőszakolták, és bántalmazták őt egész éjjel, egészen reggelig. Majd hajnalhasadtakor elküldték.


verse #26

Kora reggel jött meg az asszony, és lerogyott az ember házának bejáratánál, ahol az ura volt, és ott feküdt virradatig.


verse #27

Amikor az ura felkelt reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, hogy kimenjen és útra keljen, meglátta, hogy az asszony, a másodfelesége ott fekszik a ház bejáratánál, keze a küszöbön.


verse #28

Így szólt hozzá: „Kelj fel, és menjünk.” De nem volt válasz. Ekkor a férfi feltette a szamárra, és elindult hazafelé.


verse #29

Amikor hazaért, fogta az ölőkést, vette a másodfelesége holttestét, feldarabolta 12 részre, és Izrael minden területére küldött egy-egy darabot.


verse #30

Aki csak látta, ezt mondta: „Sosem történt ilyesmi, és nem is láttunk ilyet attól a naptól fogva, hogy az izraeliták kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig. Gondolkodjatok el ezen, tanácskozzatok, és mondjátok meg, mit tegyünk.”

Chapters:


Books