chapter 2
Ekkor Jehova angyala felment Gilgálból Bókimba, és ezt mondta: „Kihoztalak titeket Egyiptomból arra a földre, mely felől megesküdtem ősapáitoknak, majd ezt mondtam: »Sosem szegem meg a veletek kötött szövetségemet.
Ti pedig ne kössetek szövetséget ennek a földnek a lakóival, és romboljátok le oltáraikat.« De ti nem engedelmeskedtetek nekem. Miért nem hallgattatok rám?
Ezért én ezt is mondtam: »Nem űzöm ki őket előletek, hanem csapdába ejtenek titeket, isteneik pedig tőrbe csalnak benneteket.«”
Amikor Jehova angyala ezeket mondta az izraelitáknak, a nép hangosan sírni kezdett.
Ezért elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldoztak ott Jehovának.
Amikor Józsué elküldte a népet, minden izraelita elment az örökségül kapott földjére, hogy birtokba vegye azt.
A nép pedig továbbra is szolgálta Jehovát Józsué életének minden napján, és a vének minden napján, akik tovább éltek Józsué után, és látták mindazokat a hatalmas tetteket, melyeket Jehova véghez vitt Izraelért.
Majd meghalt Józsué, Nún fia, Jehova szolgája, 110 éves korában.
Az örökségül kapott földjén, Timnát-Hereszben, Efraim hegyvidékén, a Gaás-hegytől északra temették el.
Az az egész nemzedék az ősei mellé került, és egy másik nemzedék váltotta fel, mely nem ismerte Jehovát, és nem tudta azt sem, hogy mit tett Izraelért.
Ezért az izraeliták azt tették, amit Jehova rossznak tart, és a Baálokat imádták.
Elhagyták tehát Jehovát, apáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről. Más isteneket szolgáltak, a körülöttük levő népek isteneit, meghajoltak előttük, és ezzel bosszantották Jehovát.
Elhagyták Jehovát, és Baált meg az Astóreteket imádták.
Jehova ekkor haragra gerjedt Izrael ellen, és fosztogatóknak szolgáltatta ki őket, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket a körülöttük levő ellenségeiknek, és többé nem tudtak ellenállni nekik.
Amerre csak mentek, Jehova ellenük volt, csapással sújtva őket, amint megmondta Jehova, és amint megesküdött nekik Jehova. Így hát nyomorúságos helyzetbe kerültek.
Jehova ezért bírákat adott nekik, és azok kiszabadították őket a fosztogatóik kezéből.
De a bírákra sem hallgattak, hanem más isteneket imádtak, és meghajoltak azok előtt. Hamar letértek arról az útról, amelyen ősapáik jártak. Az ősapáik engedelmeskedtek Jehova parancsolatainak, de ők nem.
Amikor Jehova bírákat adott nekik, Jehova a bíróval volt, és kimentette őket ellenségeik kezéből a bíró életének minden napján. Mert Jehova megszánta őket, hallva, hogy sóhajtoznak azok miatt, akik elnyomják őket, és kegyetlenül bánnak velük.
De amikor a bíró meghalt, még romlottabban cselekedtek, mint apáik, mert más isteneket imádtak, azokat szolgálták, és meghajoltak előttük. Nem hagytak fel szokásaikkal, és továbbra is makacsul viselkedtek.
Jehova végül haragra gerjedt Izrael ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nemzet megszegte szövetségemet, melyre ősapáikat köteleztem, és nem engedelmeskedett nekem,
nem űzök ki előlük egyetlen nemzetet sem, mely megmaradt az országban Józsué halála után.
Ezzel teszem próbára Izraelt, hogy megmaradnak-e a Jehovának tetsző úton, miként apáik, vagy sem.”
Így hát Jehova meghagyta ezeket a nemzeteket. Nem űzte el őket gyorsan, és nem szolgáltatta ki őket Józsuénak.