chapter 18
Azokban a napokban nem volt király Izraelben. És azokban a napokban Dán törzse örökséget keresett magának, ahol lakhat, mert egészen addig nem kaptak örökséget Izrael törzsei között.
Dán leszármazottai elküldtek a törzsükből öt rátermett férfit Córából és Estáolból, hogy kémleljék ki és derítsék fel a földet. Ezt mondták nekik: „Menjetek, derítsétek fel a földet.” Amikor eljutottak Efraim hegyvidékére, Mika házáig, ott töltötték az éjszakát.
Míg Mika házának a közelében voltak, felismerték a fiatal lévita hangját, így hát odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Ki hozott ide? Mit csinálsz itt, és mi köt ide?”
Ő ezt válaszolta nekik: „Így és így tett velem Mika, és felfogadott, hogy papként szolgáljak neki.”
Erre ezt mondták neki: „Kérünk, kérdezd meg Istent, hogy sikeres lesz-e az utunk.”
A pap pedig ezt mondta nekik: „Menjetek el békével! Jehova veletek lesz az utatokon.”
Azután az öt férfi továbbment, és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép nem függ senkitől, akárcsak a szidóniak. Nyugalomban éltek, és gyanútlanok voltak, és nem volt elnyomó hódító azon a földön, aki háborgatta volna őket. Messze voltak a szidóniaktól, és nem volt semmilyen kapcsolatuk másokkal.
Amikor visszaértek testvéreikhez Córába és Estáolba, azok megkérdezték tőlük: „Mit láttatok?”
Ők így feleltek: „Menjünk fel ellenük, mert láttuk, hogy nagyon jó az a föld. Miért tétováztok? Ne késlekedjetek! Menjetek, és vegyétek birtokba a földet.
Amikor odaértek, egy gyanútlan népet fogtok ott találni, a földjük pedig tágas. Isten nektek adta azt. Olyan hely az, ahol semmiből sincs hiány.”
Akkor Dán törzséből 600, harcra felfegyverzett férfi elindult Córából és Estáolból.
Felmentek, és letáboroztak Kirját-Jeárimnál, Júdában. Ezért hívják mind a mai napig Mahane-Dánnak azt a helyet, amely Kirját-Jeárimtól nyugatra van.
Onnan továbbmentek Efraim hegyvidékére, és eljutottak Mika házáig.
Ekkor az öt férfi, aki elment kikémlelni Lais földjét, ezt mondta a testvéreinek: „Tudtátok, hogy ezekben a házakban van egy efód, teráfszobrok, egy faragott szobor és egy fémszobor? Gondoljátok át, hogy mit akartok tenni.”
Megálltak hát ott, és elmentek a Mika házánál levő fiatal lévita házához, és megkérdezték tőle, hogy hogy van.
Mindeközben a 600, Dán törzséből való, harcra fölfegyverzett férfi ott állt a kapubejáratnál.
Az öt férfi pedig, aki elment kikémlelni a földet, bement, hogy elvigye a faragott szobrot, az efódot, a teráfszobrokat és a fémszobrot. (A pap pedig ott állt a kapubejáratnál a 600, harcra fölfegyverzett férfival.)
Ezek tehát bementek Mika házába, és elvették a faragott szobrot, az efódot, a teráfszobrokat és a fémszobrot. A pap ekkor megkérdezte tőlük: „Mit csináltok?”
Mire ők így feleltek: „Hallgass! Ne mondj semmit! Gyere velünk, légy a mi tanácsadónk és papunk. Mi jobb, ha egyetlen ember házának vagy a papja, vagy ha Izrael egyik törzsének és családjának leszel a papja?”
Ez kedvére való volt a papnak, így hát fogta az efódot, a teráfszobrokat, valamint a faragott szobrot, és csatlakozott a néphez.
Azután megfordultak, és útnak indultak, a menet élén a gyerekekkel, az állataikkal és az értékes dolgokkal.
Már eltávolodtak valamennyire Mika házától, amikor a férfiak, akik a Mika házához közeli házakban laktak, összegyűltek, utánuk eredtek, és utolérték a Dán törzséből valókat.
Amikor utánuk kiáltottak, azok feléjük fordultak, és megkérdezték Mikától: „Mi a baj? Miért gyűltetek össze?”
Erre ő ezt mondta: „Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem, és a pap is elment veletek. Mi maradt hát nekem?! Hogy kérdezhetitek hát tőlem, hogy mi a baj?”
A Dán törzséből valók ezt válaszolták neki: „Ne kiabálj velünk, mert ezek a dühös férfiak még rád támadnak, és az a saját életedbe és a háznéped életébe kerülhet!”
Dán férfiai azzal továbbmentek. Mika pedig látta, hogy azok erősebbek nála, így hát megfordult, és visszatért a házába.
Miután elvitték, amit Mika készített, valamint a papját, továbbmentek a Laisban lakó nép ellen, akik nyugalomban éltek, és gyanútlanok voltak. Kardélre hányták őket, a várost pedig felégették.
Nem volt senki, aki megmenthette volna őket, ugyanis a város messze volt Szidóntól, és a Bét-Rehobhoz tartozó völgyben feküdt, lakosainak pedig nem volt semmilyen kapcsolatuk másokkal. Majd újjáépítették a várost, és letelepedtek benne.
A várost Dánnak nevezték el az apjuk, Dán után, aki Izrael fia volt. Korábban azonban Lais volt a város neve.
Dán férfiai azután felállították maguknak a faragott szobrot, és Jonatán – Gersomnak, Mózes fiának a fia –, valamint a leszármazottai lettek Dán törzsének a papjai egészen addig a napig, amíg száműzetésbe nem vitték az ország lakóit.
Felállították tehát a faragott szobrot, amelyet Mika készített, és az ott maradt mindaddig, míg az igaz Isten háza Silóban volt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly