chapter 1
Már sokan vállalkoztak arra, hogy beszámolót állítsanak össze azokról a tényekről, amelyek teljesen hitelesek számunkra,
úgy, ahogy ezeket továbbadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúk és az üzenet szolgái voltak.
Ezért én is eltökéltem – mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve –, hogy leírom neked a történteket logikus sorrendben, igen nagyra becsült Teofilusz,
hogy pontosan megtudd, mennyire biztosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak neked.
Heródesnek, Júdea királyának napjaiban volt egy Zakariás nevű pap Abija osztályából. A felesége Áron lányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták.
Mindketten igazságosak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak Jehova minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban.
Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten idősek voltak.
Egyszer, amikor Zakariás papként szolgált osztályának beosztása szerint Isten előtt,
a papi tisztség bevett gyakorlata szerint rákerült a sor, hogy Jehova szentélyébe lépve füstölőszert ajánljon fel.
Az egész sokaság pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában.
Ekkor megjelent neki Jehova angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva.
Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el.
Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
Örülni fogsz, és nagyon boldog leszel, és sokan örömmel fogadják majd a születését,
mert nagy lesz ő Jehova szemében. Bort vagy bármilyen alkoholt pedig egyáltalán nem szabad innia. Már a születése előtt áthatja őt a szent szellem,
és az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához.
Azonkívül előtte fog járni Illés szellemével és erejével, hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez, és segítsen az engedetleneknek bölcsen cselekedni, és azt tenni, ami helyes, hogy felkészített népet állítson Jehova elé.”
Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen öreg vagyok, és a feleségem is idős már.”
Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel vagyok, aki ott állok Isten előtt, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt a jó hírt.
De mivel nem hittél a szavaimnak, amelyek beteljesednek a meghatározott időben, megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek.”
A nép eközben egyre csak várta Zakariást, és csodálkoztak azon, hogy olyan sokáig van a szentélyben.
Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és rájöttek, hogy természetfölötti látomást látott az imént a szentélyben. Ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt.
Amikor aztán leteltek szent szolgálatának napjai, hazament.
Néhány nappal később a felesége, Erzsébet teherbe esett. Öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta:
„Ezt tette értem Jehova ezekben a napokban. Felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”
Amikor Erzsébet a hatodik hónapban volt, Isten elküldte Gábriel angyalt egy Názáret nevű galileai városba
egy szűzhöz, aki egy József nevű férfinak, Dávid leszármazottjának a jegyese volt. A szüzet pedig Máriának hívták.
És az angyal, amikor odament hozzá, így szólt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony! Jehova veled van.”
Ő azonban rendkívül összezavarodott ennek hallatán, és azon töprengett, hogy miféle üdvözlés lehet ez.
Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál Isten előtt.
Teherbe esel, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
Ő nagy lesz, és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja ősapjának, Dávidnak a trónját,
és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége.”
Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.”
Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád, és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek hívni, Isten Fiának.
Erzsébet, a rokonod – noha idős, és az emberek azt mondták róla, hogy meddő – most hat hónapos terhes,
mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül.”
Mária erre ezt mondta: „Jehova rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal.
Útra kelt Mária azokban a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
Amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet.
Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében, Erzsébetet pedig áthatotta a szent szellem,
és felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám?
Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben.
Boldog az az asszony, aki hitt, mert minden beteljesedik majd, amit Jehova mondott neki.”
Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát,
és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek,
mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára. Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten, és szent az ő neve,
és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik mélységesen tisztelik őt.
Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával, szétszórta azokat, akik gőgösek.
Hatalmasokat taszított le trónjukról, és alacsony sorúakat magasztalt fel.
Éhezőket elégített meg jó dolgokkal, és vagyonosokat küldött el üres kézzel.
Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz,
ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának.”
Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, majd visszatért az otthonába.
Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiút szült.
A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.
A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a kisgyermeket, és az apja után Zakariásnak akarták nevezni.
De az anyja így válaszolt: „Nem, hanem Jánosnak fogják nevezni.”
Erre ezt mondták neki: „Egyik rokonodat sem hívják így.”
Aztán megkérdezték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék.
Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János a neve.” Erre mindnyájan nagyon elcsodálkoztak.
Neki pedig rögtön megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és dicsőítette Istent.
Erre félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak, és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdtek erről.
És akik csak hallották, szívükbe vésték ezt, és így szóltak: „Mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova vele volt.
Majd az apját, Zakariást áthatotta a szent szellem, és így prófétált:
„Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, mert a népére fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki.
És hatalmas megmentőt adott nekünk az ő szolgájának, Dávidnak a királyi leszármazási vonalán,
mint ahogy szent prófétái által régtől fogva beszélt
arról, hogy megment minket ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből.
Ősapáinkra való tekintettel irgalmas lesz hozzánk, és megemlékezik szent szövetségéről,
az ősapánknak, Ábrahámnak tett esküről,
hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből, megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki
hűséggel és igazságossággal őelőtte minden napunkon.
Ami pedig téged illet, kisgyermek, a legfelségesebb Isten prófétájának fognak hívni, mert Jehova előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,
hogy ismeretet adj át a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,
Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel hajnal virrad ránk a magasságból,
hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és hogy lábunkat a béke útján vezesse.”
A kisgyermek pedig felnőtt, és megerősödött szellemben, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly