⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Lukács evangéliuma

chapter 18


Chapters:


verse #1

Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.


verse #2

Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte, és az embereket sem becsülte.


verse #3

Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.«


verse #4

Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem, és az embereket sem becsülöm,


verse #5

de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”


verse #6

Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt?


verse #7

Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, miközben türelmes hozzájuk?


verse #8

Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?”


verse #9

Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak, és másokat semmibe vettek:


verse #10

„Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő.


verse #11

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.


verse #12

Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«


verse #13

Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám, bűnöshöz!«


verse #14

Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus. Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”


verse #15

Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.


verse #16

Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.


verse #17

Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”


verse #18

A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”


verse #19

Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.


verse #20

Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne gyilkolj!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”


verse #21

Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”


verse #22

Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”


verse #23

Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.


verse #24

Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!


verse #25

Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”


verse #26

Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”


verse #27

Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”


verse #28

Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”


verse #29

Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,


verse #30

és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”


verse #31

Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.


verse #32

Például átadják a nemzetekből valóknak, gúnyolják, arcátlanul bánnak vele, és leköpik.


verse #33

Miután pedig megkorbácsolták, megölik, de ő a harmadik napon feltámad.”


verse #34

Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.


verse #35

Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.


verse #36

Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik.


verse #37

Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!”


verse #38

Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”


verse #39

És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”


verse #40

Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle:


verse #41

„Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!”


verse #42

Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál.”


verse #43

Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt, dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.

Chapters:


Books