Lukács evangéliuma

Capítulos:

… 16 17 18 19 20 …   ⇤ ← 18 → ⇥

verso 1

Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.

verso 2

Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte, és az embereket sem becsülte.

verso 3

Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.«

verso 4

Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem, és az embereket sem becsülöm,

verso 5

de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”

verso 6

Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt?

verso 7

Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, miközben türelmes hozzájuk?

verso 8

Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?”

verso 9

Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak, és másokat semmibe vettek:

verso 10

„Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő.

verso 11

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.

verso 12

Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«

verso 13

Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám, bűnöshöz!«

verso 14

Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus. Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”

verso 15

Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.

verso 16

Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.

verso 17

Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

verso 18

A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”

verso 19

Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.

verso 20

Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne gyilkolj!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”

verso 21

Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”

verso 22

Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”

verso 23

Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.

verso 24

Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!

verso 25

Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”

verso 26

Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”

verso 27

Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”

verso 28

Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”

verso 29

Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,

verso 30

és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”

verso 31

Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.

verso 32

Például átadják a nemzetekből valóknak, gúnyolják, arcátlanul bánnak vele, és leköpik.

verso 33

Miután pedig megkorbácsolták, megölik, de ő a harmadik napon feltámad.”

verso 34

Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.

verso 35

Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.

verso 36

Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik.

verso 37

Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!”

verso 38

Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

verso 39

És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

verso 40

Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle:

verso 41

„Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!”

verso 42

Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál.”

verso 43

Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt, dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24