Lukács evangéliuma

Capítulos:

… 8 9 10 11 12 …   ⇤ ← 10 → ⇥

verso 1

Ezek után az Úr kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.

verso 2

Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.

verso 3

Menjetek! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

verso 4

Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és senkit se üdvözöljetek az úton.

verso 5

Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«

verso 6

És ha van ott valaki, aki vágyik a békére, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok.

verso 7

Maradjatok tehát abban a házban, azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a bérére. Ne menjetek át egyik házból a másikba.

verso 8

Ha pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek,

verso 9

gyógyítsátok meg az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Már közel van hozzátok Isten királysága.«

verso 10

Ám ha bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak főutcáira, és mondjátok:

verso 11

»Letöröljük még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt, figyelmeztetésül nektek. De azért tudjátok meg, hogy Isten királysága már közel van.«

verso 12

Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap, mint annak a városnak.

verso 13

Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek, ők már rég megbánták volna a bűneiket, zsákruhában és hamuban ülve.

verso 14

Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítélet, mint nektek.

verso 15

És te, Kapernaum, talán az égig fognak felmagasztalni? A sírba fogsz jutni!

verso 16

Aki rátok figyel, rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”

verso 17

Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.”

verso 18

Erre ő ezt mondta nekik: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből.

verso 19

Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és hatalmat adtam az ellenség minden ereje fölött, és semmiképpen sem fog ártani nektek semmi.

verso 20

De ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben.”

verso 21

Ugyanabban az órában túláradó öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek tártad fel őket. Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek.

verso 22

Mindent átadott nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”

verso 23

Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok, akik látják, amiket ti láttok.

verso 24

Mert higgyétek el, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

verso 25

Egy törvénytudó pedig felállt, és hogy próbára tegye őt, így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”

verso 26

Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?”

verso 27

Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes erőddel és teljes elméddel«, és »embertársadat, mint önmagadat«.”

verso 28

Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál. Továbbra is tedd ezt, és életet nyersz.”

verso 29

De a férfi, mivel igazolni akarta, hogy ő igazságos, így szólt Jézushoz: „Ki valójában az én embertársam?”

verso 30

Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan.

verso 31

Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.

verso 32

Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.

verso 33

Egy szamáriai pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve.

verso 34

Odament hát hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.

verso 35

Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.«

verso 36

Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a kirabolt férfi embertársának?”

verso 37

Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj, és magad is tegyél ugyanúgy.”

verso 38

Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta nevű asszony vendégül látta őt a házában.

verso 39

Volt neki egy Mária nevű testvére is. Ő leült az Úr lábához, és kitartóan figyelt arra, amit az mondott.

verso 40

Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét. Ezért odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd meg neki, hogy jöjjön, és segítsen nekem.”

verso 41

Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz.

verso 42

Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24