Lukács evangéliuma

Capítulos:

… 17 18 19 20 21 …   ⇤ ← 19 → ⇥

verso 1

Ezután bement Jerikóba, és áthaladt rajta.

verso 2

Volt itt egy Zákeus nevű gazdag férfi, aki főadószedő volt.

verso 3

Ő nagyon szerette volna látni Jézust, de a sokaság miatt nem láthatta, mert alacsony volt.

verso 4

Így hát előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia.

verso 5

Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

verso 6

Erre az gyorsan lejött, és örömmel vendégül látta őt.

verso 7

Amikor látták ezt, mindannyian morgolódtak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.”

verso 8

Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem.”

verso 9

Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy.

verso 10

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”

verso 11

Míg a tanítványok ezekre figyeltek, ő egy másik szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy Isten királysága nyomban meg fog jelenni.

verso 12

Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott, hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen.

verso 13

Hívatta 10 rabszolgáját, szétosztott köztük 10 minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök.«

verso 14

Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk.«

verso 15

Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel.

verso 16

Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.«

verso 17

Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.«

verso 18

Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.«

verso 19

Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője.«

verso 20

Jött pedig az utolsó, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam.

verso 21

Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«

verso 22

Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?

verso 23

Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.«

verso 24

Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van.«

verso 25

De azok ezt mondták neki: »Uram, neki már így is 10 minája van!«

verso 26

Ő így felelt nekik: »Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

verso 27

Ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, és végezzétek ki őket itt előttem.«”

verso 28

Miután ezeket elmondta, folytatta az útját Jeruzsálembe.

verso 29

Amikor közel ért az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványok közül,

verso 30

és ezt mondta: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és miután beértek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide.

verso 31

Ha pedig bárki is megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

verso 32

A küldöttek tehát elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik.

verso 33

Ám amint eloldották a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldjátok el a csikót?”

verso 34

Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.”

verso 35

Azután odavezették a csikót Jézushoz, ráterítették a felsőruháikat, és felültették rá Jézust.

verso 36

Miközben vonult, az útra terítették a felsőruháikat.

verso 37

Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege ujjongani kezdett, és hangosan dicsérte Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak:

verso 38

„Áldott a király, aki Jehova nevében jön! Béke az égben, és dicsőség annak, aki fenn a magasságban lakik!”

verso 39

A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra!”

verso 40

Ám ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának.”

verso 41

Amikor közelebb ért, ránézett a városra, sírt miatta,

verso 42

és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . . de most már el van rejtve a szemed elől.

verso 43

Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek.

verso 44

A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel, hogy megítéltek.”

verso 45

Azután bement a templomba, és kiűzte az árusokat,

verso 46

ezt mondva nekik: „Meg van írva: »A házam imádság háza lesz«, de ti rablók barlangjává tettétek.”

verso 47

És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék őt,

verso 48

de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24