⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Lukács evangéliuma
capítulo 22
verso 1
Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka.
verso 2
A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle, mert féltek a néptől.
verso 3
Akkor Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak, aki a tizenkettő közé tartozott.
verso 4
És ez elment, és beszélt a magas rangú papokkal és a templomőrség parancsnokaival arról, hogy hogyan árulja el nekik Jézust.
verso 5
Azok pedig örültek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.
verso 6
Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.
verso 7
Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell ajánlani a pászkaáldozatot.
verso 8
Ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.”
verso 9
Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
verso 10
Ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy.
verso 11
És mondjátok ezt a ház urának: »A tanító ezt kérdezi tőled: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’«
verso 12
És ő mutat majd nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát.”
verso 13
Elmentek tehát, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik. És előkészületeket tettek a pászkára.
verso 14
Amikor aztán eljött az óra, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett.
verso 15
És így szólt hozzájuk: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek,
verso 16
mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg mindaz, amit a pászka jelképez, be nem teljesedik Isten királyságában.”
verso 17
És elvett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között,
verso 18
mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága.”
verso 19
És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelképezi a testemet, melyet értetek adok. Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”
verso 20
Ugyanígy vett egy poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen alapuló új szövetséget, és ez a vér ki lesz ontva értetek.
verso 21
De az, aki elárul engem, itt van velem az asztalnál.
verso 22
Mert az Emberfia elmegy, amint meg van jövendölve, de jaj annak, aki elárulja őt!”
verso 23
Így aztán azon kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük készül ezt megtenni.
verso 24
Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb.
verso 25
Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.
verso 26
De ti ne legyetek ilyenek. Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb, és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál.
verso 27
Mert melyik nagyobb: aki étkezik, vagy aki szolgál? Nemde az, aki étkezik? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.
verso 28
De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban.
verso 29
És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,
verso 30
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.
verso 31
Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát.
verso 32
De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet.”
verso 33
Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni!”
verso 34
Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”
verso 35
Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” – mondták.
verso 36
Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet.
verso 37
Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.« Ez ugyanis most teljesedik be rajtam.”
verso 38
Akkor így szóltak: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Az elég lesz.”
verso 39
Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment, a tanítványok pedig követték őt.
verso 40
Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
verso 41
Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett,
verso 42
ezt mondva: „Atyám, ha úgy akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”
verso 43
Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.
verso 44
De annyira gyötrődött, hogy még buzgóbban kezdett imádkozni, és a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek.
verso 45
Miután imádkozott, odament a tanítványokhoz, és elszunnyadva találta őket, mivel kimerültek a bánattól.
verso 46
Így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
verso 47
Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt.
verso 48
Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
verso 49
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?”
verso 50
Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.
verso 51
Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt.
verso 52
Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen?
verso 53
Amikor nap nap után veletek voltam a templomban, nem fogtatok el. De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.”
verso 54
Ezután letartóztatták, elvezették, és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.
verso 55
Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.
verso 56
Egy szolgálólány azonban a tűz fényénél észrevette, hogy ott ül, alaposan szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”
verso 57
De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”
verso 58
Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”
verso 59
Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt, hiszen galileai!”
verso 60
Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, miről beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas.
verso 61
Erre az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”
verso 63
A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották Jézust, gúnyolták és ütlegelték őt,
verso 64
és miután letakarták az arcát, ezt kérdezgették: „Prófétálj! Ki ütött meg?”
verso 65
És még sok minden mást is mondtak, amivel gyalázták.
verso 66
Amikor nappal lett, összeültek a nép vénei, vagyis a magas rangú papok meg az írástudók, és a szanhedrinük termébe vezették őt, és ezt mondták:
verso 67
„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő azonban így szólt hozzájuk: „Még akkor sem hinnétek el, ha megmondanám nektek.
verso 68
Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok.
verso 69
De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”
verso 70
Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”
verso 71
Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen a saját szájából hallottuk!”
Libros
