Lukács evangéliuma

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

verso 1

Jézus aztán a szent szellemtől áthatva elment a Jordántól, és a szellem vezette őt a pusztában

verso 2

40 napig, és eközben az Ördög kísértette őt. És nem evett semmit azokban a napokban, úgyhogy a végére megéhezett.

verso 3

Az Ördög ekkor ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré.”

verso 4

De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”

verso 5

Erre az Ördög felvitte őt egy magas helyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.

verso 6

Ezután ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert én kaptam meg, és annak adom, akinek csak akarom.

verso 7

Ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.”

verso 8

Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”

verso 9

Ezután Jeruzsálembe vitte őt, odaállította a templom tetőpárkányára, és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat innen,

verso 10

mert meg van írva: »Parancsot ad az angyalainak, hogy megóvjanak téged«,

verso 11

és »a tenyerükön fognak hordozni, hogy kőbe ne üsd a lábadat«.”

verso 12

Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«”

verso 13

Így hát az Ördög felhagyott azzal, hogy Jézust kísértse, és elment tőle, egy másik alkalmas időre várva.

verso 14

Jézus pedig visszatért Galileába a szellem erejével. És kedvező hír terjedt el róla szerte az egész környéken.

verso 15

Tanítani is kezdett a zsinagógáikban, és mindenki tisztelte őt.

verso 16

Ezután Názáretbe ment, ahol nevelkedett, és ahogy sabbatnapon szokása volt, bement a zsinagógába, és felállt olvasni.

verso 17

Átnyújtották neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva:

verso 18

„Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek. Elküldött, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig azt, hogy visszanyerik a látásukat. Továbbá elküldött, hogy szabadon engedjem a megtörteket,

verso 19

és hogy hirdessem a Jehovának elfogadható évet.”

verso 20

Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában pedig mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött.

verso 21

Akkor így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok.”

verso 22

És mindannyian kezdtek kedvezően nyilatkozni róla, elálmélkodtak megnyerő szavain, és ezt mondogatták: „Hát nem Józsefnek a fia ez?”

verso 23

Ekkor így szólt hozzájuk: „Kétségtelenül ezt a mondást fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad! Hallottuk, hogy miket tettél Kapernaumban. Tedd meg hát itt, a hazádban is azokat!«”

verso 24

Ezért ezt mondta: „Higgyétek el, hogy egyetlen prófétát sem fogadnak el a hazájában.

verso 25

Például biztosak lehettek benne, hogy sok özvegy volt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évig és hat hónapig nem esett az eső, és nagy éhínség lett azon a földön.

verso 26

Ám Isten azok közül egyikhez sem küldte el Illést, csak a Szidón földjén levő Sareptába, egy özvegyhez.

verso 27

Ugyanígy sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, ám egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naámán.”

verso 28

Ekkor mindannyian, akik hallották ezeket a zsinagógában, haragra gerjedtek,

verso 29

felkeltek, kiűzték őt a városon kívülre, és elvezették annak a hegynek a kiugró szélére, amelyre a városuk épült, hogy letaszítsák.

verso 30

Ő azonban átment közöttük, és folytatta útját.

verso 31

Aztán lement Kapernaumba, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton,

verso 32

és ámultak a tanítási módján, mert hatalommal beszélt.

verso 33

A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben démon, tisztátalan szellem volt, és ezt kiabálta:

verso 34

„Ah! Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom, ki vagy: az Isten szentje!”

verso 35

Jézus azonban ráparancsolt: „Hallgass, és menj ki belőle!” Akkor a démon, középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne.

verso 36

Ekkor mindannyian megdöbbentek, és ezt mondták egymásnak: „Miféle beszéd ez? Hiszen hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok ki is mennek.”

verso 37

A róla szóló hír pedig eljutott a környék minden szegletébe.

verso 38

Miután kiment a zsinagógából, betért Simon otthonába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta.

verso 39

Akkor fölé hajolt, és megszüntette a lázát. Az asszony nyomban fel is kelt, és kiszolgálta őket.

verso 40

Napnyugtakor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték őket hozzá. Rájuk téve a kezét, meggyógyította mindegyiküket.

verso 41

Sokakból démonok is kimentek, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De ő rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert azok tudták, hogy ő a Krisztus.

verso 42

Hajnalban azonban elvonult egy elhagyatott helyre. Ám a sokaság keresni kezdte, és eljutottak oda, ahol ő volt, és megpróbálták rávenni, hogy maradjon.

verso 43

Ő azonban így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságáról szóló jó hírt, mert Isten ezért küldött el.”

verso 44

Így hát Júdea zsinagógáiban folytatta a prédikálást.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24