⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Lukács evangéliuma
capítulo 24
verso 1
A hét első napján azonban jó korán a sírhoz mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.
verso 2
Ám a követ a sírtól elhengerítve találták,
verso 3
és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
verso 4
Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben.
verso 5
Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?
verso 6
Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:
verso 7
az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad.”
verso 8
Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,
verso 9
és a sírtól visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind.
verso 10
Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony is elmondta ezeket az apostoloknak.
verso 11
De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.
verso 12
Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.
verso 13
De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre volt,
verso 14
és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
verso 15
Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
verso 16
Látták őt, de nem ismerték fel.
verso 17
Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak.
verso 18
Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod, milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?”
verso 19
Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.
verso 20
A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék, és oszlopra feszítsék.
verso 21
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt. Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek.
verso 22
Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz mentek,
verso 23
és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él.
verso 24
Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”
verso 25
Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak!
verso 26
Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket, és dicsőségre jusson?”
verso 27
És Mózestől és az összes Prófétától kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.
verso 28
Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne.
verso 29
De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon.
verso 30
És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.
verso 31
Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.
verso 32
És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?”
verso 33
És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük.
verso 34
És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”
verso 35
Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.
verso 36
Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”
verso 37
De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak.
verso 38
Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben?
verso 39
Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.”
verso 40
És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
verso 41
De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”
verso 42
Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat,
verso 43
ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.
verso 44
Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban.”
verso 45
Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,
verso 46
és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,
verso 47
és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden nemzetben hirdetni fogják azt, hogy az emberek bánják meg a bűneiket, és megbocsátást nyernek.
verso 48
Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.
verso 49
Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.”
verso 50
Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket.
verso 51
Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.
verso 52
Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
verso 53
És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.
Libros
