⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Lukács evangéliuma
capítulo 12
verso 1
Időközben sokezres sokaság gyűlt össze, akkora, hogy már egymást taposták. Jézus először a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!
verso 2
De nincs olyan gondosan leplezett dolog, amely nyilvánosságra ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódna.
verso 3
Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok, a háztetőkről hirdetik majd.
verso 4
Mi több – mondom nektek –, barátaim: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.
verso 5
Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek: azt féljétek, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni. Igen – mondom nektek –, őt féljétek.
verso 6
Vajon nem öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Isten mégsem felejt el egyet sem közülük.
verso 7
Sőt, azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken. Ne féljetek, ti sokkal többet értek, mint a verebek!
verso 8
Mondom nektek: ha valaki vállalja az emberek előtt, hogy ismer engem, az Emberfia is vállalni fogja Isten angyalai előtt, hogy ismeri őt.
verso 9
De aki megtagad engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni Isten angyalai előtt.
verso 10
És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, Isten megbocsát, de aki a szent szellemet gyalázza, annak Isten nem bocsát meg.
verso 11
Mikor pedig nyilvánosan kihallgatnak, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy mit hoztok fel a védelmetekre, vagy mit mondtok,
verso 12
mert a szent szellem még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell.”
verso 13
Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”
verso 14
Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem, hogy bíráskodjak fölöttetek, vagy elosszam köztetek az örökséget?”
verso 15
Azután így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta kapzsiságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.”
verso 16
Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva: „Egy gazdag embernek jól termett a földje.
verso 17
Így hát okoskodni kezdett magában: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?«
verso 18
Majd így szólt: »Ezt teszem: lebontom a raktáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden javamat,
verso 19
és azt mondom majd magamnak: ’Nagy vagyonod van sok évre felhalmozva. Pihenjél, egyél, igyál, élvezd az életet!’«
verso 20
Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel meghalsz. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«
verso 21
Így jár az, aki kincset halmoz fel önmagának, de Isten szemében nem gazdag.”
verso 22
Ezután így szólt a tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább az életetek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.
verso 23
Mert az élet többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék.
verso 24
Figyeljétek meg a hollókat: se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se raktáruk, Isten mégis táplálja őket. Hát nem értek ti sokkal többet a madaraknál?
verso 25
Ki az közületek, aki aggódásával egy kicsit is meg tudja hosszabbítani az életét?
verso 26
Ha tehát még egy ilyen kis dolgot sem tudtok megtenni, miért aggódnátok a többi dolog miatt?
verso 27
Figyeljétek meg, hogyan növekednek a liliomok: nem is fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon még dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
verso 28
Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek!
verso 29
Ne nyugtalankodjatok hát tovább amiatt, hogy mit fogtok enni, és mit fogtok inni, és hagyjatok fel a túlzott aggodalmaskodással,
verso 30
mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat, a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.
verso 31
Ehelyett állandóan az ő királysága legyen az első helyen az életetekben, és akkor ezeket a dolgokat megadja nektek Isten.
verso 32
Ne félj, kicsiny nyáj, mert az Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.
verso 33
Adjátok el javaitokat, és adjatok irgalmas adományokat. Szerezzetek elnyűhetetlen erszényeket, maradandó kincset az égben, ahová tolvaj nem jut, és ahol moly sem tesz kárt semmiben.
verso 34
Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.
verso 35
Legyetek felöltözve, álljatok készen, égjen a lámpátok,
verso 36
és legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, hogy az uruk visszatérjen a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki.
verso 37
Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál! Biztosak lehettek benne, hogy átöltözik egy szolgának a ruhájába, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik.
verso 38
És ha a második őrszolgálatkor jön meg, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és virrasztva találja őket, boldogok!
verso 39
De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.
verso 40
Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem tartjátok valószínűnek.”
verso 41
Ekkor Péter így szólt: „Uram, csak nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?”
verso 42
Az Úr pedig ezt mondta: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgákból álló személyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?
verso 43
Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön!
verso 44
Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi.
verso 45
De ha ez a rabszolga azt mondaná valamikor is magában: »Késik az én uram«, és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,
verso 46
akkor olyan napon jön meg ennek a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek sorsára juttatja.
verso 47
Akkor arra a rabszolgára, aki értette ugyan ura akaratát, de nem készült fel annak jövetelére, vagy nem tett eleget a kérésének, sok ütést mérnek.
verso 48
Amelyik viszont nem értette, és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek. Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.
verso 49
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant?
verso 50
Igen, van egy keresztség, amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg meg nem történik!
verso 51
Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Semmiképpen – mondom nektek –, hanem inkább megosztottságot.
verso 52
Mert mostantól fogva egy házban öten lesznek, akik ellentétbe kerülnek, három kettővel, és kettő hárommal.
verso 53
Ellentétbe kerül az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a lánnyal és a lány az anyával, az anyós a mennyel és a meny az anyóssal.”
verso 54
Azután még ezt is mondta a sokaságnak: „Amikor látjátok, hogy felhők jelennek meg nyugaton, rögtön ezt mondjátok: »Vihar jön«, és úgy is lesz.
verso 55
És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőség lesz«, és bekövetkezik.
verso 56
Képmutatók, ha a föld és az ég jelenségeiből meg tudjátok állapítani, hogy milyen idő lesz, a mostani időszak jelentőségét miért nem tudjátok megállapítani?
verso 57
Miért nem ítélitek meg magatok, mi az igazságos?
verso 58
Amikor például peres ellenfeleddel az egyik vezető tisztviselőhöz tartasz, már útközben kezdd el rendezni a vele folytatott vitát, nehogy a bíró elé vigyen, a bíró meg átadjon a bírósági tisztviselőnek, a bírósági tisztviselő pedig börtönbe vessen.
verso 59
Mondom neked, semmiképpen nem kerülsz ki onnan, míg az utolsó fillérig vissza nem fizetsz mindent.”
Libros
