Lukács evangéliuma

Capítulos:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

verso 1

Ezután Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon fölött, és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.

verso 2

Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak,

verso 3

ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ruha se legyen nálatok.

verso 4

Ha pedig valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, és onnan induljatok tovább.

verso 5

És ha valahol nem fogadnak be titeket, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a városból, bizonyítékul ellenük.”

verso 6

Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.

verso 7

Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon össze volt zavarodva, mivel egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,

verso 8

mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik.

verso 9

Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem. Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy látni akarta őt.

verso 10

Mikor aztán az apostolok visszatértek, beszámoltak Jézusnak arról, hogy mi mindent tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.

verso 11

A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik Isten királyságáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.

verso 12

Amikor a nap a vége felé közeledett, a tizenkettő odament, és ezt mondta neki: „Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a környező falvakba és tanyákra, hogy szerezzenek szállást és ennivalót, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”

verso 13

Jézus azonban ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!” Ők így szóltak: „Nincs más nálunk, mint öt kenyér meg két hal, hacsak mi magunk el nem megyünk élelmet venni ezeknek az embereknek.”

verso 14

Ugyanis mintegy 5000 férfi volt ott. De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket körülbelül 50-es csoportokban.”

verso 15

Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették.

verso 16

Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé.

verso 17

Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, 12 kosárral.

verso 18

Később, mialatt egymagában imádkozott, odamentek hozzá a tanítványok, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”

verso 19

Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások pedig azt mondják, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”

verso 20

Akkor így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt: „Isten Krisztusa.”

verso 21

Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,

verso 22

majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék, a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”

verso 23

Aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.

verso 24

Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem, az meg fogja menteni azt.

verso 25

Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszti, vagy kárt szenved?

verso 26

Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

verso 27

De higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb Isten királyságát.”

verso 28

És valóban, mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.

verso 29

Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája szikrázóan fehér lett.

verso 30

Hirtelen két férfi jelent meg, és beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az.

verso 31

Ezek dicsőségben jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.

verso 32

Pétert pedig és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, látták Jézust a dicsőségében, és a két férfit, aki ott állt vele.

verso 33

És miközben ezek távozni készültek, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél.

verso 34

Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és árnyékot vetett rájuk. Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket.

verso 35

Aztán hang hallatszott a felhőből: „Ő az én Fiam, akit kiválasztottam. Figyeljetek rá!”

verso 36

És amikor a hang hallatszott, látták, hogy Jézus már egyedül van. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.

verso 37

Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy tömeg jött Jézussal szembe.

verso 38

Ekkor a tömegből egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem!

verso 39

Időnként egy szellem megragadja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és csak nagy nehezen hagyja el őt, miután összevissza zúzta.

verso 40

Kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

verso 41

Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék, meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket? Hozd ide a fiadat.”

verso 42

De még mikor az felé tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban rászólt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának.

verso 43

Ekkor mindnyájan elámultak Isten fenséges hatalmán.

Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta a tanítványainak:

verso 44

„Hallgassatok figyelmesen, és jegyezzétek meg ezeket a szavakat, mert az Emberfiát átadják az ellenségeinek.”

verso 45

De ők nem értették, hogy mit mond. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne fogják fel, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről.

verso 46

Ezután vitatkozni kezdtek arról, hogy melyikük a legnagyobb.

verso 47

Jézus tudta, hogy mi van a szívükben, ezért fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,

verso 48

és így szólt hozzájuk: „Aki rám való tekintettel szívesen fogadja ezt a kisgyermeket, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az azt is szívesen fogadja, aki engem elküldött. Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy.”

verso 49

János így válaszolt: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk.”

verso 50

De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”

verso 51

Ahogy a felvitetéséig hátralevő napok a végükhöz közeledtek, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

verso 52

Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent.

verso 53

De nem fogadták szívesen őt, mert elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

verso 54

Amikor Jakab és János tanítvány látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?”

verso 55

De Jézus megfordult, és megfeddte őket.

verso 56

Így aztán egy másik faluba mentek.

verso 57

És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”

verso 58

Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”

verso 59

Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”

verso 60

De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”

verso 61

Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől.”

verso 62

Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24