⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
9. fejezet
1. vers
Ezután Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon fölött, és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.
2. vers
Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak,
3. vers
ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ruha se legyen nálatok.
4. vers
Ha pedig valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, és onnan induljatok tovább.
5. vers
És ha valahol nem fogadnak be titeket, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a városból, bizonyítékul ellenük.”
6. vers
Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.
7. vers
Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon össze volt zavarodva, mivel egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,
8. vers
mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik.
9. vers
Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem. Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy látni akarta őt.
10. vers
Mikor aztán az apostolok visszatértek, beszámoltak Jézusnak arról, hogy mi mindent tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.
11. vers
A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik Isten királyságáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.
12. vers
Amikor a nap a vége felé közeledett, a tizenkettő odament, és ezt mondta neki: „Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a környező falvakba és tanyákra, hogy szerezzenek szállást és ennivalót, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”
13. vers
Jézus azonban ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!” Ők így szóltak: „Nincs más nálunk, mint öt kenyér meg két hal, hacsak mi magunk el nem megyünk élelmet venni ezeknek az embereknek.”
14. vers
Ugyanis mintegy 5000 férfi volt ott. De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket körülbelül 50-es csoportokban.”
15. vers
Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették.
16. vers
Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé.
17. vers
Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, 12 kosárral.
18. vers
Később, mialatt egymagában imádkozott, odamentek hozzá a tanítványok, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”
19. vers
Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások pedig azt mondják, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”
20. vers
Akkor így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt: „Isten Krisztusa.”
21. vers
Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,
22. vers
majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék, a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”
23. vers
Aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.
24. vers
Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem, az meg fogja menteni azt.
25. vers
Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszti, vagy kárt szenved?
26. vers
Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27. vers
De higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb Isten királyságát.”
28. vers
És valóban, mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.
29. vers
Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája szikrázóan fehér lett.
30. vers
Hirtelen két férfi jelent meg, és beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az.
31. vers
Ezek dicsőségben jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.
32. vers
Pétert pedig és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, látták Jézust a dicsőségében, és a két férfit, aki ott állt vele.
33. vers
És miközben ezek távozni készültek, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél.
34. vers
Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és árnyékot vetett rájuk. Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket.
35. vers
Aztán hang hallatszott a felhőből: „Ő az én Fiam, akit kiválasztottam. Figyeljetek rá!”
36. vers
És amikor a hang hallatszott, látták, hogy Jézus már egyedül van. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.
37. vers
Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy tömeg jött Jézussal szembe.
38. vers
Ekkor a tömegből egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem!
39. vers
Időnként egy szellem megragadja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és csak nagy nehezen hagyja el őt, miután összevissza zúzta.
40. vers
Kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”
41. vers
Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék, meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket? Hozd ide a fiadat.”
42. vers
De még mikor az felé tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban rászólt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának.
43. vers
Ekkor mindnyájan elámultak Isten fenséges hatalmán.
Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta a tanítványainak:
44. vers
„Hallgassatok figyelmesen, és jegyezzétek meg ezeket a szavakat, mert az Emberfiát átadják az ellenségeinek.”
45. vers
De ők nem értették, hogy mit mond. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne fogják fel, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről.
46. vers
Ezután vitatkozni kezdtek arról, hogy melyikük a legnagyobb.
47. vers
Jézus tudta, hogy mi van a szívükben, ezért fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,
48. vers
és így szólt hozzájuk: „Aki rám való tekintettel szívesen fogadja ezt a kisgyermeket, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az azt is szívesen fogadja, aki engem elküldött. Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy.”
49. vers
János így válaszolt: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk.”
50. vers
De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”
51. vers
Ahogy a felvitetéséig hátralevő napok a végükhöz közeledtek, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
52. vers
Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent.
53. vers
De nem fogadták szívesen őt, mert elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
54. vers
Amikor Jakab és János tanítvány látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?”
55. vers
De Jézus megfordult, és megfeddte őket.
56. vers
Így aztán egy másik faluba mentek.
57. vers
És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”
58. vers
Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”
59. vers
Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”
60. vers
De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”
61. vers
Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől.”
62. vers
Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.”
Könyvek
