⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
23. fejezet
1. vers
Elindult hát az egész tömeg, és elvezették őt Pilátushoz.
2. vers
Aztán vádolni kezdték, ezt mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát.”
3. vers
Pilátus erre feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”
4. vers
Akkor Pilátus ezt mondta a magas rangú papoknak és a sokaságnak: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.”
5. vers
De azok így erősködtek: „Fellázítja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, Galileától egészen idáig.”
6. vers
Hallva ezt Pilátus, megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.
7. vers
Miután megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, továbbküldte őt Heródeshez, aki Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.
8. vers
Heródes nagyon örült, amikor látta Jézust, mert már jó ideje látni akarta, mivel sokat hallott róla, és remélte, hogy Jézus mutat neki valamilyen jelet.
9. vers
És hosszasan kérdezgette őt, de ő semmit sem válaszolt neki.
10. vers
A magas rangú papok és az írástudók azonban újra meg újra felálltak, és nagy hévvel vádolták őt.
11. vers
Ezután Heródes a katonáival együtt megvetően bánt vele, és díszes ruhába öltöztetve őt, gúnyt űzött belőle, majd visszaküldte Pilátushoz.
12. vers
Heródes és Pilátus még aznap barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségek voltak.
13. vers
Pilátus ezután összehívta a magas rangú papokat, a vezetőket és a népet,
14. vers
és ezt mondta nekik: „Úgy hoztátok ide hozzám ezt az embert, mint aki lázadást szít a nép között. Én előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene.
15. vers
Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett.
16. vers
Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.”
17. vers
[Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy embert.]
18. vers
Ám az egész tömeg felkiáltott: „Öld meg, és engedd szabadon Barabást!”
19. vers
(Ezt az embert a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.)
20. vers
Pilátus ismét odakiáltott nekik, mert szabadon akarta engedni Jézust.
21. vers
Erre üvölteni kezdtek, ezt mondva: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”
22. vers
Harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.”
23. vers
Erre azok erősködni kezdtek, hangosan követelve az oszlopra feszítését. És annyira kiáltoztak, hogy
24. vers
Pilátus úgy döntött, enged a követelésüknek.
25. vers
Szabadon engedte azt, akit követeltek, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy tegyenek vele azt, amit akarnak.
26. vers
Amint pedig elvezették, megragadtak egy cirénei embert, Simont, aki éppen vidékről jött, és rátették a kínoszlopot, hogy vigye Jézus után.
27. vers
Nagy tömeg követte őt, beleértve asszonyokat is, akik bánatukban egyfolytában verték magukat, és siratták őt.
28. vers
Jézus az asszonyokhoz fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok tovább miattam! Inkább magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok,
29. vers
mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«
30. vers
Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!«
31. vers
Ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszárad?”
32. vers
Elvezettek pedig két másik embert is, bűnözőket, hogy vele együtt kivégezzék őket.
33. vers
És amikor odaértek a Koponyának nevezett helyre, oszlopra feszítették őt és a bűnözőket, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
34. vers
Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Azonkívül sorsot vetettek, hogy szétosszák a ruháit.
35. vers
És a nép ott állt, és nézte, hogy mi történik. A vezetők pedig kajánul mosolyogtak, és ezt mondták: „Másokat megmentett. Akkor mentse meg magát is, ha ő a Krisztus, akit Isten kiválasztott.”
36. vers
Még a katonák is gúnyt űztek belőle. Odamentek, savanyú borral kínálták,
37. vers
és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!”
38. vers
Volt egy felirat is fölötte: „Ez a zsidók királya”.
39. vers
Az oszlopra akasztott bűnözők egyike pedig ezt mondta neki becsmérlően: „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!”
40. vers
Erre a másik rászólt: „Egyáltalán nem tiszteled Istent, most, hogy ugyanazt az ítéletet szenveded el?
41. vers
Mi jogosan szenvedünk amiatt, amit tettünk, de ez az ember semmi rosszat nem tett.”
42. vers
Majd ezt mondta: „Jézus, ne feledkezz meg rólam, amikor király leszel.”
43. vers
Ő pedig ezt mondta neki: „Ígérem neked ma, velem leszel a paradicsomban.”
44. vers
Ekkor a hatodik óra körül járt az idő, mégis sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig,
45. vers
mivel kihunyt a napfény. Aztán a szentély függönye középen széthasadt.
46. vers
Jézus pedig felkiáltott: „Atyám, rád bízom szellemem!” Miután ezt mondta, meghalt.
47. vers
Mivel a katonatiszt látta, mi történt, dicsőíteni kezdte Istent, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”
48. vers
És a sok ember, akik összegyűltek, hogy végignézzék az oszlopra feszítést, amikor látták, hogy mi történt, hazaindultak, és közben verték a mellüket bánatukban.
49. vers
Jézus ismerősei pedig mind ott álltak távol. Olyan asszonyok is voltak ott, és látták a történteket, akik Galileától fogva együtt voltak vele.
50. vers
És volt egy József nevű férfi, a tanács tagja, aki jó és igazságos férfi volt.
51. vers
(Ez az ember nem támogatta a tanács tagjait, és nem segített nekik, hogy megvalósítsák, amit Jézust illetően kiterveltek.) Ő Arimateából, a júdeaiak egyik városából való volt, és várta Isten királyságát.
52. vers
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53. vers
Levette az oszlopról, finom lenvászonba göngyölte, és egy sziklába vájt sírba fektette, amelyben még nem feküdt senki.
54. vers
Az előkészület napja volt ekkor, és már nagyon közel volt a sabbat.
55. vers
Az asszonyok pedig, akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el a testet.
56. vers
És visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat készítsenek elő. De a sabbatot természetesen nyugalomban töltötték a parancsolat szerint.
Könyvek
