⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
17. fejezet
1. vers
Azután így szólt a tanítványaihoz: „Mindenképp lesznek olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák. De jaj annak az embernek, aki mások botlását okozza!
2. vers
Jobb lenne neki, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tengerbe dobnák, mint hogy e kisgyermekek közül csak egynek is a botlását okozza.
3. vers
Ügyeljetek magatokra! Ha a testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja a bűnét, bocsáss meg neki.
4. vers
Még ha egy nap hétszer vétkezik is ellened, és hétszer jön is vissza hozzád, ezt mondva: »Bánom«, bocsáss meg neki.”
5. vers
Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Segíts, hogy erősebb legyen a hitünk!”
6. vers
Az Úr erre így szólt: „Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a fekete eperfának: »Szakadj ki gyökerestől, és ültetődj a tengerbe!«, az engedelmeskedne nektek.
7. vers
Ki az közületek, aki, ha van egy rabszolgája, aki szánt vagy a nyájra vigyáz, ezt mondja neki, amikor az megjön a szántóföldről: »Gyere gyorsan az asztalhoz, és egyél!«
8. vers
Nemde inkább ezt mondja neki: »Készíts nekem valamit vacsorára, vegyél fel kötényt, és szolgálj nekem, míg be nem fejezem az evést és az ivást, utána majd ehetsz és ihatsz.«
9. vers
Ugye nem fog hálát érezni a rabszolga iránt, amiért az megtette, amit feladatul kapott?
10. vers
Ugyanígy ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett.«”
11. vers
Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja.
12. vers
Amint befelé tartott egy faluba, szembejött vele 10 leprás férfi, akik egy kicsit távolabb megálltak tőle,
13. vers
és így kiáltoztak: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!”
14. vers
Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Távozásuk közben aztán megtisztultak.
15. vers
Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és hangos szóval dicsőítette Istent.
16. vers
Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez egyébként szamáriai volt.
17. vers
Erre Jézus így szólt: „Nemde mind a tízen megtisztultak? Hol van akkor a többi kilenc?
18. vers
Hát senki más nem fordult vissza, hogy dicsőséget adjon Istennek, csak ez a más nemzetből való?”
19. vers
Majd ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj el! Mivel hittél, meggyógyultál.”
20. vers
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten királysága, ezt válaszolta nekik: „Isten királysága nem szembetűnő módon jön el,
21. vers
és azt sem mondják majd: »Itt van!«, vagy: »Amott!« Mert Isten királysága közöttetek van.”
22. vers
Ezután így szólt a tanítványokhoz: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek meglátni akár csak egyetlen napot is az Emberfia napjaiból, de nem fogjátok meglátni.
23. vers
És azt mondják majd nektek: »Ott van!«, vagy: »Itt van!« De ne menjetek ki, és ne is fussatok utánuk.
24. vers
Mert ahogy a villámlás megvilágítja az eget az egyik végétől a másik végéig, ugyanúgy lesz az Emberfia is az ő napjaiban.
25. vers
Előbb azonban sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vesse ez a nemzedék.
26. vers
Továbbá, ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:
27. vers
ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és eljött az özönvíz, és mindnyájukat elpusztította.
28. vers
Hasonlóképpen, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek.
29. vers
De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kén esett az égből, és mindnyájukat elpusztította.
30. vers
Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik.
31. vers
Azon a napon, aki a háztetőn van, de a javai a házban vannak, ne menjen le, hogy felkapja azokat, és ehhez hasonlóan, aki kint van a szántóföldön, ne térjen vissza azokhoz, amiket hátrahagyott.
33. vers
Aki igyekszik megóvni az életét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti, meg fogja óvni azt.
34. vers
Mondom nektek, hogy azon az éjszakán két ember lesz egy ágyban; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.
35. vers
Két asszony fog ugyanazzal a kézimalommal őrölni; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.”
36. vers
[Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.]
37. vers
Erre ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő így szólt hozzájuk: „Ahol a test, oda gyűlnek a sasok is.”
Könyvek
