⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
14. fejezet
1. vers
Egy másik alkalommal elment sabbaton a farizeusok egyik vezetőjének a házába étkezni, és feszülten figyelték őt.
2. vers
Volt a házban egy vízkóros ember.
3. vers
Erre Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad gyógyítani sabbaton, vagy nem?”
4. vers
De azok csak hallgattak. Akkor rátette a kezét az emberre, meggyógyította és elküldte.
5. vers
Aztán ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik, nem húzza ki azonnal sabbatnapon?”
6. vers
És nem tudtak erre mit felelni.
7. vers
Aztán elmondott a meghívottaknak egy szemléltetést, mivel megfigyelte, hogyan választják ki maguknak a főhelyeket. Így szólt hozzájuk:
8. vers
„Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne telepedj le a főhelyre. Lehet, hogy meghívott olyan valakit is, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te.
9. vers
Majd odajön az, aki mindkettőtöket meghívott, és ezt mondja neked: »Engedd át neki a helyedet.« És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el.
10. vers
Hanem ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj előrébb.« Akkor tisztelni fog a többi vendég.
11. vers
Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, és aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”
12. vers
A továbbiakban aztán ahhoz is szólt, aki meghívta őt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor talán még ők is meghívnak téged viszonzásul, és ezzel visszafizetik neked a vendégszeretetet.
13. vers
Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
14. vers
és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked. Mert az igazságosak feltámadásakor lesz ez visszafizetve neked.”
15. vers
Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki Isten királyságában étkezik.”
16. vers
Jézus ezt mondta neki: „Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott.
17. vers
Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a rabszolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert minden készen van már.«
18. vers
De azok mind elkezdtek mentegetőzni. Az első ezt mondta neki: »Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki az uradnál!«
19. vers
Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki az uradnál!«
20. vers
Megint egy másik így szólt: »Éppen most nősültem, és emiatt nem tudok elmenni.«
21. vers
Visszatért hát a rabszolga, és beszámolt ezekről az urának. Akkor a ház ura megharagudott, és ezt mondta a rabszolgájának: »Menj ki gyorsan a város főutcáira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.«
22. vers
Idővel a rabszolga ezt mondta: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van hely.«
23. vers
Az úr ekkor így szólt a rabszolgához: »Menj ki az utakra és a szűk utcákra, és kényszerítsd az embereket, hogy bejöjjenek, és így megteljen a házam.
24. vers
Mert mondom nektek, hogy a meghívottak közül senki sem fogja megízlelni a vacsorámat.«”
25. vers
Nagy tömeg ment vele együtt, és ő megfordult, és így szólt hozzájuk:
26. vers
„Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fiú- és lánytestvéreit, igen, még a saját életét is, nem lehet a tanítványom.
27. vers
Aki nem hordozza a kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
28. vers
Például ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele?
29. vers
Különben lehet, hogy lerakja az alapját, de nem képes befejezni, és a szemlélők mind gúnyolódni kezdenek rajta,
30. vers
ezt mondva: »Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt képes befejezni.«
31. vers
Vagy melyik király az, amelyik hadba vonul egy másik király ellen, de nem ül le előbb, és nem tanácskozik, hogy vajon 10 000 fős katonasággal szembe tud-e szállni azzal, aki 20 000-rel jön ellene?
32. vers
Mert ha nem tud, akkor követeket küld ki, és békét kér, amíg az még távol van.
33. vers
Éppígy biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond mindennek, amije van.
34. vers
A só, persze, jó. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?
35. vers
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”
Könyvek
