⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
6. fejezet
1. vers
Az egyik sabbaton gabonaföldeken ment át, a tanítványai pedig tépdesték és ették a kalászokat, a kezükkel morzsolgatva azokat.
2. vers
Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”
3. vers
Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?
4. vers
Hogy hogyan ment be Isten házába, és fogadta el az Istennek bemutatott kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”
5. vers
Majd ezt mondta nekik: „Az Emberfia ura a sabbatnak.”
6. vers
Egy másik sabbaton bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt volt a jobb keze.
7. vers
Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték Jézust, vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.
8. vers
Ő azonban tudta, hogy mi jár a fejükben, ezért ezt mondta a sorvadt kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!” Az pedig felkelt és odaállt.
9. vers
Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy elpusztítani valakit?”
10. vers
Miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így is tett, és a keze rendbe jött.
11. vers
Amazokat pedig esztelen düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek, hogy mit tehetnének Jézussal.
12. vers
Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.
13. vers
Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14. vers
Simont, akit Péternek is hívott, és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,
15. vers
Mátét, Tamást, Jakabot, aki Alfeus fia, és „a buzgónak” hívott Simont,
16. vers
Júdást, aki Jakab fia, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett.
17. vers
Lement velük, megállt egy sík helyen, és sok tanítványa jött oda, meg egy nagy tömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a part menti vidékéről, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.
18. vers
Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot.
19. vers
És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mivel erő áradt ki belőle, és az mindnyájukat meggyógyította.
20. vers
Ő pedig a tanítványaira nézett, és a következőket mondta:
„Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek Isten királysága.
21. vers
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22. vers
Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kirekesztenek és gyaláznak benneteket, és gonosznak bélyegeznek titeket az Emberfiáért.
23. vers
Örüljetek azon a napon, és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősapáik is a prófétákkal.
24. vers
De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok már teljes vigaszotokat!
25. vers
Jaj nektek, akik már bőségben éltek, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok!
26. vers
Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok, mert ezt tették ősapáik is a hamis prófétákkal!
27. vers
Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket,
28. vers
áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.
29. vers
Aki megüti az arcod egyik felét, annak tartsd oda a másikat is; és aki elveszi az egyik ruhádat, attól ne tagadd meg a többit se.
30. vers
Mindenkinek adj, aki kér tőled, és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.
31. vers
És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy bánjatok ti is velük.
32. vers
Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33. vers
És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt.
34. vers
Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök, akiktől arra számítotok, hogy visszafizetik, mennyiben érdem az nektek? Még bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35. vers
Ellenkezőleg, szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek, semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a legfelségesebb Istennek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is.
36. vers
Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.
37. vers
Ezenfelül, ne ítéljetek meg többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket; és ne bíráljatok többé senkit, és semmiképpen nem fognak bírálni titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani.
38. vers
Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.”
39. vers
Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten beleesnek a verembe?
40. vers
A tanuló nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást kapott, olyan lesz, mint a tanítója.
41. vers
Miért nézed hát a testvéred szemében a szálkát, és a saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?
42. vers
Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!«, miközben nem látod a saját szemedben levő gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.
43. vers
Mert egyetlen jó fa sem terem rothadt gyümölcsöt, és egyetlen korhadt fa sem terem jó gyümölcsöt.
44. vers
Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg. Tövisbokorról például nem szednek fügét, és tövises növényről sem vágnak szőlőt.
45. vers
A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív.
46. vers
Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?
47. vers
Megmondom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és összhangban cselekszik azokkal:
48. vers
hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor jött az árvíz, a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.
49. vers
Másfelől, aki hall, de nem cselekszik, az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, a ház pedig azonnal összeomlott, és megsemmisült.”
Könyvek
