⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
20. fejezet
1. vers
Egyik nap, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a magas rangú papok és az írástudók a vénekkel odamentek,
2. vers
és ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket! És ki adta neked ezt a hatalmat?”
3. vers
Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem:
4. vers
Istentől vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen?”
5. vers
Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«
6. vers
Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy János próféta volt.”
7. vers
Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan.
8. vers
Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
9. vers
Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, majd kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.
10. vers
A megfelelő időszakban elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a termésből. A szőlőművesek azonban megverték a rabszolgát, és üres kézzel küldték el.
11. vers
Ő pedig megint elküldött hozzájuk egy rabszolgát. Azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték el.
12. vers
De ő elküldött egy harmadikat is; ezt is megsebesítették, és kidobták.
13. vers
Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm a szeretett fiamat. Őt valószínűleg meg fogják becsülni.«
14. vers
Amikor meglátták a szőlőművesek, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!«
15. vers
Azzal kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Mit tesz hát velük a szőlő tulajdonosa?
16. vers
Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”
Amikor ezt hallották, így szóltak: „Ez nem történhet meg!”
17. vers
Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.«
18. vers
Mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát. Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.”
19. vers
Az írástudók és a magas rangú papok pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában elfogják, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.
20. vers
Gondosan szemmel tartották őt, és kiküldtek embereket, akiket titokban felbéreltek, hogy azok igazságosnak tettetve magukat, belekössenek abba, amit mond, és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzónak.
21. vers
Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát.
22. vers
Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?”
23. vers
Ő azonban átlátott a ravaszságukon, és így szólt hozzájuk:
24. vers
„Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek az arcképe és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.”
25. vers
Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”
26. vers
Nem tudtak tehát olyasmit mondatni vele, amiért bevádolhatták volna a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, hallgattak.
27. vers
Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
28. vers
„Tanító, Mózes ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.«
29. vers
Volt hát hét testvér. Az első megházasodott, de gyermektelenül halt meg.
31. vers
majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét; meghaltak, de nem hagytak hátra gyermekeket.
33. vers
A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”
34. vers
Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek, és férjhez adják őket,
35. vers
de akiket méltónak tartanak arra, hogy az eljövendő világrendszerben éljenek, és feltámadjanak a halottak közül, azok nem nősülnek, és férjhez sem adják őket.
36. vers
Sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, mivel fel fognak támadni.
37. vers
Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.
38. vers
Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.”
39. vers
Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.”
40. vers
Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki.
41. vers
Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?
42. vers
Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon,
43. vers
míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«
44. vers
Dávid tehát az Urának hívja őt; de hogy lehet akkor a fia?”
45. vers
Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványainak:
46. vers
„Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, és kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, kedvelik az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,
47. vers
és akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”
Könyvek
