chapter 20
Egyik nap, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a magas rangú papok és az írástudók a vénekkel odamentek,
és ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket! És ki adta neked ezt a hatalmat?”
Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem:
Istentől vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen?”
Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«
Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy János próféta volt.”
Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan.
Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, majd kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.
A megfelelő időszakban elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a termésből. A szőlőművesek azonban megverték a rabszolgát, és üres kézzel küldték el.
Ő pedig megint elküldött hozzájuk egy rabszolgát. Azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték el.
De ő elküldött egy harmadikat is; ezt is megsebesítették, és kidobták.
Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm a szeretett fiamat. Őt valószínűleg meg fogják becsülni.«
Amikor meglátták a szőlőművesek, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!«
Azzal kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Mit tesz hát velük a szőlő tulajdonosa?
Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”
Amikor ezt hallották, így szóltak: „Ez nem történhet meg!”
Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.«
Mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát. Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.”
Az írástudók és a magas rangú papok pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában elfogják, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.
Gondosan szemmel tartották őt, és kiküldtek embereket, akiket titokban felbéreltek, hogy azok igazságosnak tettetve magukat, belekössenek abba, amit mond, és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzónak.
Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát.
Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?”
Ő azonban átlátott a ravaszságukon, és így szólt hozzájuk:
„Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek az arcképe és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.”
Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”
Nem tudtak tehát olyasmit mondatni vele, amiért bevádolhatták volna a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, hallgattak.
Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
„Tanító, Mózes ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.«
Volt hát hét testvér. Az első megházasodott, de gyermektelenül halt meg.
Így aztán a második,
majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét; meghaltak, de nem hagytak hátra gyermekeket.
Végül meghalt az asszony is.
A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”
Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek, és férjhez adják őket,
de akiket méltónak tartanak arra, hogy az eljövendő világrendszerben éljenek, és feltámadjanak a halottak közül, azok nem nősülnek, és férjhez sem adják őket.
Sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, mivel fel fognak támadni.
Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.
Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.”
Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.”
Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki.
Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?
Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon,
míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«
Dávid tehát az Urának hívja őt; de hogy lehet akkor a fia?”
Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványainak:
„Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, és kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, kedvelik az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,
és akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly