chapter 2
Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját írják össze.
(Ez az első összeírás akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.)
És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék.
Természetesen József is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja.
Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül, és aki ekkor terhes volt.
Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje.
És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet, bepólyálta, és egy jászolba fektette, mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.
Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett.
Hirtelen ott állt előttük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk.
Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez.
A mai napon Dávid városában megmentő született nektek, aki Krisztus, az Úr.
És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.”
Ekkor hirtelen az égi seregből egy sokaság termett ott az angyallal, és dicsérték Istent, ezt mondva:
„Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!”
Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.”
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt.
Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak.
És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik,
Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek.
A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik.
A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt, a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt.
Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának,
ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet Jehovának kell szentelni.”
És áldozatot ajánlottak fel a Jehova törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”.
Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát, és szent szellem nyugodott rajta.
Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova Krisztusát.
Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,
ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta:
„Legfőbb Úr, most már békében meghalhat a te rabszolgád a kijelentésed szerint,
mert látták szemeim megmentésed eszközét,
amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,
aki világosság a nemzeteket borító lepel eltávolítására, és népednek, Izraelnek dicsősége.”
A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon.
Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek és sokan talpra állnak Izraelben, és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni
(igen, hosszú kard fog átjárni téged), hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.”
Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment, hét évig élt a férjével,
és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel.
Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.
Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint, visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe.
A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.
Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.
Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.
Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között.
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt.
Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket.
És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.
Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.”
De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?”
Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik.
Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát nekik. Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.
És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly