⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
2. fejezet
1. vers
Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját írják össze.
2. vers
(Ez az első összeírás akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.)
3. vers
És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék.
4. vers
Természetesen József is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja.
5. vers
Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül, és aki ekkor terhes volt.
6. vers
Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje.
7. vers
És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet, bepólyálta, és egy jászolba fektette, mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.
8. vers
Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett.
9. vers
Hirtelen ott állt előttük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk.
10. vers
Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez.
11. vers
A mai napon Dávid városában megmentő született nektek, aki Krisztus, az Úr.
12. vers
És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.”
13. vers
Ekkor hirtelen az égi seregből egy sokaság termett ott az angyallal, és dicsérték Istent, ezt mondva:
14. vers
„Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!”
15. vers
Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.”
16. vers
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt.
17. vers
Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak.
18. vers
És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik,
19. vers
Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek.
20. vers
A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik.
21. vers
A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt, a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt.
22. vers
Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának,
23. vers
ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet Jehovának kell szentelni.”
24. vers
És áldozatot ajánlottak fel a Jehova törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”.
25. vers
Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát, és szent szellem nyugodott rajta.
26. vers
Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova Krisztusát.
27. vers
Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,
28. vers
ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta:
29. vers
„Legfőbb Úr, most már békében meghalhat a te rabszolgád a kijelentésed szerint,
30. vers
mert látták szemeim megmentésed eszközét,
31. vers
amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,
32. vers
aki világosság a nemzeteket borító lepel eltávolítására, és népednek, Izraelnek dicsősége.”
33. vers
A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon.
34. vers
Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek és sokan talpra állnak Izraelben, és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni
35. vers
(igen, hosszú kard fog átjárni téged), hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.”
36. vers
Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment, hét évig élt a férjével,
37. vers
és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel.
38. vers
Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.
39. vers
Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint, visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe.
40. vers
A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.
41. vers
Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.
42. vers
Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.
43. vers
Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
44. vers
Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között.
45. vers
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt.
46. vers
Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket.
47. vers
És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.
48. vers
Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.”
49. vers
De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?”
50. vers
Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik.
51. vers
Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát nekik. Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.
52. vers
És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.
Könyvek
