⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
10. fejezet
1. vers
Ezek után az Úr kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.
2. vers
Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.
3. vers
Menjetek! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4. vers
Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és senkit se üdvözöljetek az úton.
5. vers
Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«
6. vers
És ha van ott valaki, aki vágyik a békére, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok.
7. vers
Maradjatok tehát abban a házban, azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a bérére. Ne menjetek át egyik házból a másikba.
8. vers
Ha pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek,
9. vers
gyógyítsátok meg az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Már közel van hozzátok Isten királysága.«
10. vers
Ám ha bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak főutcáira, és mondjátok:
11. vers
»Letöröljük még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt, figyelmeztetésül nektek. De azért tudjátok meg, hogy Isten királysága már közel van.«
12. vers
Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap, mint annak a városnak.
13. vers
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek, ők már rég megbánták volna a bűneiket, zsákruhában és hamuban ülve.
14. vers
Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítélet, mint nektek.
15. vers
És te, Kapernaum, talán az égig fognak felmagasztalni? A sírba fogsz jutni!
16. vers
Aki rátok figyel, rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”
17. vers
Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.”
18. vers
Erre ő ezt mondta nekik: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből.
19. vers
Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és hatalmat adtam az ellenség minden ereje fölött, és semmiképpen sem fog ártani nektek semmi.
20. vers
De ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben.”
21. vers
Ugyanabban az órában túláradó öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek tártad fel őket. Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek.
22. vers
Mindent átadott nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
23. vers
Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok, akik látják, amiket ti láttok.
24. vers
Mert higgyétek el, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
25. vers
Egy törvénytudó pedig felállt, és hogy próbára tegye őt, így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”
26. vers
Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?”
27. vers
Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes erőddel és teljes elméddel«, és »embertársadat, mint önmagadat«.”
28. vers
Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál. Továbbra is tedd ezt, és életet nyersz.”
29. vers
De a férfi, mivel igazolni akarta, hogy ő igazságos, így szólt Jézushoz: „Ki valójában az én embertársam?”
30. vers
Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan.
31. vers
Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.
32. vers
Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.
33. vers
Egy szamáriai pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve.
34. vers
Odament hát hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.
35. vers
Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.«
36. vers
Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a kirabolt férfi embertársának?”
37. vers
Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj, és magad is tegyél ugyanúgy.”
38. vers
Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta nevű asszony vendégül látta őt a házában.
39. vers
Volt neki egy Mária nevű testvére is. Ő leült az Úr lábához, és kitartóan figyelt arra, amit az mondott.
40. vers
Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét. Ezért odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd meg neki, hogy jöjjön, és segítsen nekem.”
41. vers
Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz.
42. vers
Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle.”
Könyvek
