⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
7. fejezet
1. vers
Miután befejezte, amit mondani akart a népnek, bement Kapernaumba.
2. vers
Egy katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, súlyos betegségben szenvedett, és a halálán volt.
3. vers
Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a rabszolgáját.
4. vers
Odamentek Jézushoz, és kérve kérték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki,
5. vers
mert szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette.”
6. vers
Jézus tehát elment velük. Bár már nem járt messze a háztól, a katonatiszt elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere.
7. vers
Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.
8. vers
Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak pedig, hogy »tedd ezt!«, megteszi.”
9. vers
Amikor Jézus hallotta ezeket, elámult, és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna.”
10. vers
És amikor a küldöttek visszatértek a házba, jó egészségben találták a rabszolgát.
11. vers
Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy tömeg.
12. vers
Amikor közel ért a város kapujához, éppen egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyetlen fiát. Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból.
13. vers
Amikor az Úr meglátta, megszánta őt, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
14. vers
Azzal odament, megérintette a ravatalt, és akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel!”
15. vers
Erre a halott felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig átadta az anyjának.
16. vers
Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva: „Nagy próféta jött közénk”, és „Isten a népére fordította figyelmét”.
17. vers
És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.
18. vers
Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.
19. vers
Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő, vagy másvalakit várjunk?”
20. vers
Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy megkérdezzük: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«”
21. vers
Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből és súlyos bajaikból, kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és sok vaknak megadta, hogy lásson.
22. vers
Válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.
23. vers
Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.”
24. vers
Amikor János követei elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?
25. vers
Miért mentetek hát ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? De hiszen akik díszes ruhát viselnek, és fényűzésben élnek, azok a királyi házakban vannak.
26. vers
Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.
27. vers
Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted, aki előkészíti az utadat.«
28. vers
Mondom nektek, asszonyoktól nem született nagyobb ember Jánosnál, de Isten királyságában a legkisebb is nagyobb nála.”
29. vers
(Ennek hallatán az egész nép és az adószedők elismerték, hogy Isten igazságos, mert ők már meg voltak keresztelkedve János keresztségével.
30. vers
A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát, hiszen ők nem voltak megkeresztelkedve János által.)
31. vers
„Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez hasonlók?
32. vers
Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem sírtatok.«
33. vers
Ugyanígy, eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, ti mégis azt mondjátok: »Démon van benne.«
34. vers
Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondjátok: »Falánk és részeges, adószedők és bűnösök barátja!«
35. vers
De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja minden gyermeke.”
36. vers
Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37. vers
És egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában eszik. Hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,
38. vers
majd elhelyezkedve Jézus mögött, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és a hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és illatos olajat öntött rá.
39. vers
Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.”
40. vers
Jézus erre így szólt hozzá: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!”
41. vers
„Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel.
42. vers
Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?”
43. vers
Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítélted meg.”
44. vers
Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat, és hajával törölte meg.
45. vers
Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat.
46. vers
Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra.
47. vers
Ezért azt mondom neked, hogy bár sok bűne van, meg van bocsátva, mert nagyon szeretett. Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret.”
48. vers
Azután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”
49. vers
Erre azok, akik vele együtt feküdtek az asztalnál, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
50. vers
Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged; menj békével!”
Könyvek
