⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
22. fejezet
1. vers
Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka.
2. vers
A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle, mert féltek a néptől.
3. vers
Akkor Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak, aki a tizenkettő közé tartozott.
4. vers
És ez elment, és beszélt a magas rangú papokkal és a templomőrség parancsnokaival arról, hogy hogyan árulja el nekik Jézust.
5. vers
Azok pedig örültek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.
6. vers
Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.
7. vers
Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell ajánlani a pászkaáldozatot.
8. vers
Ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.”
9. vers
Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
10. vers
Ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy.
11. vers
És mondjátok ezt a ház urának: »A tanító ezt kérdezi tőled: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’«
12. vers
És ő mutat majd nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát.”
13. vers
Elmentek tehát, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik. És előkészületeket tettek a pászkára.
14. vers
Amikor aztán eljött az óra, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett.
15. vers
És így szólt hozzájuk: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek,
16. vers
mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg mindaz, amit a pászka jelképez, be nem teljesedik Isten királyságában.”
17. vers
És elvett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között,
18. vers
mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága.”
19. vers
És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelképezi a testemet, melyet értetek adok. Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”
20. vers
Ugyanígy vett egy poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen alapuló új szövetséget, és ez a vér ki lesz ontva értetek.
21. vers
De az, aki elárul engem, itt van velem az asztalnál.
22. vers
Mert az Emberfia elmegy, amint meg van jövendölve, de jaj annak, aki elárulja őt!”
23. vers
Így aztán azon kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük készül ezt megtenni.
24. vers
Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb.
25. vers
Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.
26. vers
De ti ne legyetek ilyenek. Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb, és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál.
27. vers
Mert melyik nagyobb: aki étkezik, vagy aki szolgál? Nemde az, aki étkezik? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.
28. vers
De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban.
29. vers
És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,
30. vers
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.
31. vers
Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát.
32. vers
De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet.”
33. vers
Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni!”
34. vers
Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”
35. vers
Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” – mondták.
36. vers
Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet.
37. vers
Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.« Ez ugyanis most teljesedik be rajtam.”
38. vers
Akkor így szóltak: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Az elég lesz.”
39. vers
Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment, a tanítványok pedig követték őt.
40. vers
Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
41. vers
Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett,
42. vers
ezt mondva: „Atyám, ha úgy akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”
43. vers
Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.
44. vers
De annyira gyötrődött, hogy még buzgóbban kezdett imádkozni, és a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek.
45. vers
Miután imádkozott, odament a tanítványokhoz, és elszunnyadva találta őket, mivel kimerültek a bánattól.
46. vers
Így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
47. vers
Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt.
48. vers
Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
49. vers
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?”
50. vers
Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.
51. vers
Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt.
52. vers
Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen?
53. vers
Amikor nap nap után veletek voltam a templomban, nem fogtatok el. De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.”
54. vers
Ezután letartóztatták, elvezették, és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.
55. vers
Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.
56. vers
Egy szolgálólány azonban a tűz fényénél észrevette, hogy ott ül, alaposan szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”
57. vers
De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”
58. vers
Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”
59. vers
Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt, hiszen galileai!”
60. vers
Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, miről beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas.
61. vers
Erre az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”
63. vers
A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották Jézust, gúnyolták és ütlegelték őt,
64. vers
és miután letakarták az arcát, ezt kérdezgették: „Prófétálj! Ki ütött meg?”
65. vers
És még sok minden mást is mondtak, amivel gyalázták.
66. vers
Amikor nappal lett, összeültek a nép vénei, vagyis a magas rangú papok meg az írástudók, és a szanhedrinük termébe vezették őt, és ezt mondták:
67. vers
„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő azonban így szólt hozzájuk: „Még akkor sem hinnétek el, ha megmondanám nektek.
68. vers
Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok.
69. vers
De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”
70. vers
Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”
71. vers
Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen a saját szájából hallottuk!”
Könyvek
