⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
19. fejezet
1. vers
Ezután bement Jerikóba, és áthaladt rajta.
2. vers
Volt itt egy Zákeus nevű gazdag férfi, aki főadószedő volt.
3. vers
Ő nagyon szerette volna látni Jézust, de a sokaság miatt nem láthatta, mert alacsony volt.
4. vers
Így hát előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia.
5. vers
Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
6. vers
Erre az gyorsan lejött, és örömmel vendégül látta őt.
7. vers
Amikor látták ezt, mindannyian morgolódtak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.”
8. vers
Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem.”
9. vers
Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy.
10. vers
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”
11. vers
Míg a tanítványok ezekre figyeltek, ő egy másik szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy Isten királysága nyomban meg fog jelenni.
12. vers
Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott, hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen.
13. vers
Hívatta 10 rabszolgáját, szétosztott köztük 10 minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök.«
14. vers
Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk.«
15. vers
Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel.
16. vers
Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.«
17. vers
Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.«
18. vers
Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.«
19. vers
Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője.«
20. vers
Jött pedig az utolsó, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam.
21. vers
Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«
22. vers
Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?
23. vers
Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.«
24. vers
Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van.«
25. vers
De azok ezt mondták neki: »Uram, neki már így is 10 minája van!«
26. vers
Ő így felelt nekik: »Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
27. vers
Ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, és végezzétek ki őket itt előttem.«”
28. vers
Miután ezeket elmondta, folytatta az útját Jeruzsálembe.
29. vers
Amikor közel ért az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványok közül,
30. vers
és ezt mondta: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és miután beértek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide.
31. vers
Ha pedig bárki is megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«”
32. vers
A küldöttek tehát elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik.
33. vers
Ám amint eloldották a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldjátok el a csikót?”
34. vers
Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.”
35. vers
Azután odavezették a csikót Jézushoz, ráterítették a felsőruháikat, és felültették rá Jézust.
36. vers
Miközben vonult, az útra terítették a felsőruháikat.
37. vers
Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege ujjongani kezdett, és hangosan dicsérte Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak:
38. vers
„Áldott a király, aki Jehova nevében jön! Béke az égben, és dicsőség annak, aki fenn a magasságban lakik!”
39. vers
A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra!”
40. vers
Ám ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának.”
41. vers
Amikor közelebb ért, ránézett a városra, sírt miatta,
42. vers
és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . . de most már el van rejtve a szemed elől.
43. vers
Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek.
44. vers
A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel, hogy megítéltek.”
45. vers
Azután bement a templomba, és kiűzte az árusokat,
46. vers
ezt mondva nekik: „Meg van írva: »A házam imádság háza lesz«, de ti rablók barlangjává tettétek.”
47. vers
És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék őt,
48. vers
de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.
Könyvek
