⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
11. fejezet
1. vers
Egyszer egy bizonyos helyen imádkozott, és amint befejezte, az egyik tanítványa ezt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította a tanítványait.”
2. vers
Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, legyen megszentelve a neved. Jöjjön el a királyságod.
3. vers
Add meg nekünk mindennap a kenyerünket a napi szükségletünk szerint.
4. vers
Bocsásd meg a bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik. És ne vigyél minket kísértésbe.«”
5. vers
Aztán ezt mondta nekik: „Tegyük fel, hogy valamelyikőtöknek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6. vers
mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mivel megkínálnom.«
7. vers
Ám az bentről így felel: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, a kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak. Nem tudok felkelni, hogy adjak neked bármit is.«
8. vers
Mondom nektek, hogy még ha a barátságukra való tekintettel nem kel is fel, hogy adjon neki bármit is, annak elszántsága miatt biztosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van.
9. vers
Így tehát azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek, és adnak nektek, állandóan keressetek, és találtok, állandóan zörgessetek, és megnyílik nektek az ajtó.
10. vers
Mert mindenki, aki kér, kap, és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyílik az ajtó.
11. vers
Ugyan melyik apa az köztetek, aki, ha a fia halat kér, kígyót ad neki hal helyett?
12. vers
Vagy ugyanígy, ha tojást kér, skorpiót ad neki?
13. vers
Ha tehát ti, bár bűnösök vagytok, tudtok ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!”
14. vers
Később egy némaságot okozó démont űzött ki. Miután a démon kiment, a néma férfi beszélt, a sokaság pedig csak ámult.
15. vers
De némelyek közülük ezt mondták: „Belzebubnak, a démonok uralkodójának a segítségével űzi ki a démonokat.”
16. vers
Mások pedig, hogy próbára tegyék őt, égből való jelt követeltek tőle.
17. vers
Ismerve a gondolkodásukat, ezt mondta nekik: „Minden királyság, amelyben ellentét támad, el fog pusztulni, és az a család, amelyben ellentét támad, összeomlik.
18. vers
Ugyanígy, ha Sátán önmaga ellen fordul, hogyan maradhat fenn a királysága? Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki a démonokat.
19. vers
Ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, akkor a ti fiaitok ki által űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok.
20. vers
Ha viszont Isten szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor ez azt jelenti, hogy Isten királysága itt van, és ti nem vettétek észre.
21. vers
Amikor egy erős, jól felfegyverzett ember őrzi a palotáját, akkor biztonságban vannak a javai.
22. vers
De mikor egy nála erősebb jön ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi minden fegyverét, amelyben bízott, és szétosztja a tőle zsákmányolt dolgokat.
23. vers
Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.
24. vers
Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be, hogy pihenőhelyet keressen, de miután nem talál, ezt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan elköltöztem.«
25. vers
És amikor megérkezik, tisztára söpörve és feldíszítve találja azt.
26. vers
Akkor elmegy, maga mellé vesz hét másik, nála gonoszabb szellemet, majd bemennek, és ott laknak. Így ez az ember végül rosszabb helyzetbe kerül, mint amilyenben korábban volt.”
27. vers
Mikor pedig ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felkiáltva így szólt hozzá: „Boldog az a méh, amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyek tápláltak!”
28. vers
Ő azonban ezt mondta: „Nem. Inkább azok boldogok, akik hallják Isten szavát, és megtartják!”
29. vers
Miközben a sokaság összegyűlt, ő ezt mondta: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt keres, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.
30. vers
Mert ahogy Jónás jel lett a niniveieknek, az Emberfia is jel lesz ennek a nemzedéknek.
31. vers
Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő távoli helyről jött, hogy hallja Salamon bölcsességét. Most viszont nagyobb van itt Salamonnál!
32. vers
A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt a nemzedéket, mert a niniveiek megbánták a bűneiket, amikor hallották, hogy mit hirdet Jónás. Most viszont nagyobb van itt Jónásnál!
33. vers
Ha az ember lámpát gyújt, nem a pincébe vagy a kosár alá teszi, hanem a lámpatartóra, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.
34. vers
A test lámpása a szem. Ha a szemed egyetlen dologra összpontosít, az egész tested is világos, de ha a szemed irigy, a tested is sötét.
35. vers
Ezért jól vigyázz, mert a benned levő világosság talán sötétség.
36. vers
Ha tehát az egész tested világos, és nincs benne sötét rész, olyan világos lesz az egész, mint amikor egy lámpa világosságot ad neked a fénysugaraival.”
37. vers
Amikor ezt elmondta, egy farizeus megkérte, hogy étkezzen nála. Bement hát, és asztalhoz telepedett.
38. vers
A farizeus azonban meglepődve látta, hogy nem mosakodik meg ebéd előtt.
39. vers
Az Úr azonban ezt mondta neki: „Nos, ti farizeusok, kívül megtisztítjátok a poharat és a tálat, de belül tele vagytok mohósággal és gonoszsággal.
40. vers
Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta meg a belsőt is?
41. vers
Inkább amik belülről fakadnak, azokat adjátok oda mint irgalmas adományokat, és akkor teljesen tiszták lesztek.
42. vers
De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, a rutából és minden más kerti növényből, ám figyelmen kívül hagyjátok az igazságosságot és Isten szeretetét! Az előbbieket kötelességetek volt megtenni, de az utóbbiakat sem lett volna szabad figyelmen kívül hagynotok.
43. vers
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, és azt, hogy üdvözölnek titeket a piactereken!
44. vers
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyek nehezen észrevehetők, úgyhogy az emberek rajtuk járnak, és nem is tudják!”
45. vers
Az egyik törvénytudó ezt válaszolta neki: „Tanító, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.”
46. vers
Erre ő így szólt: „Jaj nektek is, akik törvénytudók vagytok, mert nehéz terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egyetlen ujjatokkal sem érintitek a terheket!
47. vers
Jaj nektek, mert építitek a próféták sírjait, ősapáitok pedig megölték őket!
48. vers
Tagadhatatlan, hogy tisztában vagytok azzal, mit tettek ősapáitok, mégis helyeslitek azokat. Ők megölték a prófétákat, ti pedig építitek a próféták sírjait.
49. vers
Emiatt Isten bölcsen ezt mondta: »Küldeni fogok hozzájuk prófétákat és apostolokat, és ezek közül némelyeket megölnek és üldöznek,
50. vers
hogy számon lehessen kérni ettől a nemzedéktől az összes próféta vérét, melyet a világ megalapítása óta kiontottak,
51. vers
Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg.« Igen – mondom nektek –, számon lesz kérve ettől a nemzedéktől.
52. vers
Jaj nektek, akik törvénytudók vagytok, mert elvettétek az Isten ismeretére nyíló ajtó kulcsát! Ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályozzátok.”
53. vers
Mikor aztán kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen rátámadtak, és sok egyéb kérdéssel kezdték ostromolni,
54. vers
és közben csak azt várták, hogy olyat mondjon, amit felhasználhatnak ellene.
Könyvek
