Péter második levele

Fejezetek:

1 2 3

1. vers

Simon Pétertől, Jézus Krisztus rabszolgájától és apostolától, azoknak, akik ugyanolyan értékes hitre tettek szert, mint mi, a mi Istenünknek, és Jézus Krisztusnak, a megmentőnek igazságossága által:

2. vers

Egyre nagyobb ki nem érdemelt kedvességben és békében legyen részetek Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak pontos ismerete által!

3. vers

Isten hatalma ugyanis megadta nekünk mindazt, ami segít úgy élnünk, hogy odaadóan szolgáljuk őt, mert pontos ismeretet szereztünk arról, aki a saját dicsősége és erénye által elhívott bennünket.

4. vers

Ezek által értékes és igen nagy ígéreteket tett nekünk, hogy Isten dicsőségének részeseivé váljatok általuk mint szellemteremtmények, miután kimenekültetek a világ romlottságából, amely helytelen vágyból fakad.

5. vers

Éppen ezért komolyan törekedjetek arra, hogy hitetek erénnyel párosuljon, erényetek ismerettel,

6. vers

ismeretetek önuralommal, önuralmatok kitartással, kitartásotok Isten iránti odaadással,

7. vers

Isten iránti odaadásotok testvéri szeretettel, testvéri szeretetetek pedig mindenki iránt érzett szeretettel.

8. vers

Mert ha ezek megvannak bennetek, és túláradnak, akkor nem lesztek tétlenek vagy gyümölcstelenek, mivel alkalmazzátok Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak pontos ismeretét.

9. vers

Mert akiben nincsenek meg ezek, az vak, becsukja a szemét a világosság előtt, és elfelejtkezett arról, hogy megtisztult a régi bűneitől.

10. vers

Ezért, testvérek, még szorgalmasabban törekedjetek arra, hogy biztossá tegyétek az elhívásotokat és a kiválasztásotokat, mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni.

11. vers

Így dicsőségesen bemehettek majd Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába.

12. vers

Ezért mindig azon leszek, hogy emlékeztesselek titeket ezekre, noha ismeritek őket, és megszilárdultatok az igazságban, melyet ismertek.

13. vers

Ám helyesnek tartom – ameddig ebben a hajlékban vagyok –, hogy emlékeztesselek titeket,

14. vers

mivel tudom, hogy hamarosan elhagyom a hajlékom, ahogy Jézus Krisztus, a mi Urunk is közölte velem.

15. vers

Így mindig megteszem a tőlem telhetőt, hogy eltávozásom után visszaemlékezzetek ezekre.

16. vers

Nem, nem fortélyosan kigondolt, valótlan történetek alapján ismertettük meg veletek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak hatalmát és jelenlétét, hanem azáltal, hogy szemtanúi voltunk nagyszerűségének.

17. vers

Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, amikor a fenséges dicsőség forrása ezeket a szavakat mondta neki: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem.”

18. vers

Igen, ezeket a szavakat hallottuk az égből, amikor vele voltunk a szent hegyen.

19. vers

Így hát még jobban bízunk a próféciákban, és jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint egy sötét helyen – a szívetekben – fénylő lámpára (míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag).

20. vers

Mert először is tudjátok azt, hogy az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből.

21. vers

Prófécia ugyanis soha nem ember akaratából hangzott el, hanem Isten üzenetét mondták el emberek, ahogy arra a szent szellem indította őket.

Fejezetek:

1 2 3