2. fejezet
Ám hamis próféták is voltak a nép között, mint ahogy közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ezek titokban romboló szektákat fognak létrehozni, és még a tulajdonosukat is megtagadják, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra.
Mi több, sokan fogják utánozni gátlástalan viselkedésüket, és miattuk becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról.
Továbbá mohón ki fognak zsákmányolni benneteket elferdített szavakkal. De az ítéletük, amit már régen meghoztak felettük, nem halad lassan, és pusztulásuk nem szunnyad.
Isten nem vonakodott megbüntetni az angyalokat, akik vétkeztek, hanem a tartaroszba vetette, és a sűrű sötétség láncaira verte őket, hogy ítéletre legyenek fenntartva.
És nem vonakodott megbüntetni egy hajdani világot, de Noét, az igazságosság prédikálóját nyolcadmagával megmentette, amikor özönvizet hozott az istentelen emberek világára.
Szodoma és Gomorra városát is elítélte, azáltal hogy elhamvasztotta azokat, és így intő példát állított az istentelen embereknek a jövőt illetően.
És megszabadította az igazságos Lótot, akit nagyon gyötört a törvényszegő emberek gátlástalan viselkedése,
mert nap mint nap kínozták igazságos lelkét a törvénytelen tetteik, amelyeket ez az igazságos ember közöttük lakva látott és hallott.
Ezért hát Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg a próbából azokat, akik odaadóan szolgálják őt, de azt is, hogyan tartsa fenn az igazságtalanokat arra, hogy az ítélet napján el legyenek pusztítva,
kiváltképp azokat, akik be akarják szennyezni mások testét, és akik megvetik a hatalmon levőket.
Ezek vakmerők, önfejűek, és nem félnek becsmérlően beszélni a dicsőségesekről,
míg az angyalok, bár erőben és hatalomban nagyobbak, nem vádolják őket becsmérlő kifejezésekkel, mégpedig a Jehova iránti tiszteletből.
De ezek az emberek olyanok, mint az ösztönösen cselekvő oktalan állatok, melyek megfogásra és elpusztításra születtek. Becsmérlően beszélnek olyasmikről, amik felől tudatlanok. Romboló viselkedésük miatt pusztulás jön rájuk,
és ártalmas viselkedésük következményeként büntetést szenvednek el.
Örömüket lelik abban, hogy az élvezeteknek éljenek még nappal is. Szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik kedvüket lelik megtévesztő tanításaikban, miközben veletek együtt lakmároznak.
Erős vágyat éreznek arra, hogy házasságtörést kövessenek el, képtelenek felhagyni a bűnnel, és ingatag személyeket csábítanak el. Szívük edzett a mohóságban. Átkozott gyermekek ők.
Miután otthagyták az egyenes ösvényt, félre lettek vezetve. Bálámnak, Beór fiának ösvényét követték, aki a helytelenségért járó jutalomra vágyott,
de feddésben részesült, amiért megsértette azt, ami helyes. Egy néma málhás állat, emberi hangon megszólalva, akadályozta a próféta esztelen tettét.
Víztelen források és heves vihartól hajtott ködfellegek ezek, és a legsűrűbb sötétség van fenntartva számukra.
Fellengzős kijelentéseket hangoztatnak, amelyek semmitmondóak. A test kívánságaira hatva és gátlástalanul viselkedve csábítják el azokat, akik épphogy kiszabadultak azok közül, akik bűnben élnek.
Miközben szabadságot ígérnek nekik, ők maguk a romlottság rabszolgái. Mert akit legyőz valaki, az rabszolgája lesz annak.
Ha azután, hogy pontos ismeretet szereztek Jézus Krisztusról, az Úrról és megmentőről, és kimenekültek a világ erkölcsi romlottságából, megint belekeverednek abba, és a hatalma alá kerülnek, akkor az utolsó állapotuk kétségkívül rosszabb lesz az elsőnél.
Jobb lett volna, ha nem ismerik meg pontosan az igazságosság ösvényét, mint hogy, miután megismerték, elforduljanak a szent parancsolattól, melyet kaptak.
Ami velük történt, az igazolja, hogy igaz ez a példabeszéd: „A kutya visszatért a hányásához, és a megfürdetett disznó, hogy a sárban hemperegjen.”