⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
18. fejezet
1. vers
Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.
2. vers
Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte, és az embereket sem becsülte.
3. vers
Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.«
4. vers
Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem, és az embereket sem becsülöm,
5. vers
de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”
6. vers
Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt?
7. vers
Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, miközben türelmes hozzájuk?
8. vers
Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?”
9. vers
Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak, és másokat semmibe vettek:
10. vers
„Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő.
11. vers
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.
12. vers
Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«
13. vers
Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám, bűnöshöz!«
14. vers
Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus. Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”
15. vers
Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.
16. vers
Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.
17. vers
Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”
18. vers
A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
19. vers
Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.
20. vers
Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne gyilkolj!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”
21. vers
Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”
22. vers
Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”
23. vers
Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.
24. vers
Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!
25. vers
Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”
26. vers
Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”
27. vers
Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”
28. vers
Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”
29. vers
Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,
30. vers
és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”
31. vers
Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.
32. vers
Például átadják a nemzetekből valóknak, gúnyolják, arcátlanul bánnak vele, és leköpik.
33. vers
Miután pedig megkorbácsolták, megölik, de ő a harmadik napon feltámad.”
34. vers
Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.
35. vers
Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.
36. vers
Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik.
37. vers
Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!”
38. vers
Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
39. vers
És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
40. vers
Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle:
41. vers
„Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!”
42. vers
Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál.”
43. vers
Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt, dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.
Könyvek
