⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
4. fejezet
1. vers
Jézus aztán a szent szellemtől áthatva elment a Jordántól, és a szellem vezette őt a pusztában
2. vers
40 napig, és eközben az Ördög kísértette őt. És nem evett semmit azokban a napokban, úgyhogy a végére megéhezett.
3. vers
Az Ördög ekkor ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré.”
4. vers
De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”
5. vers
Erre az Ördög felvitte őt egy magas helyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.
6. vers
Ezután ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert én kaptam meg, és annak adom, akinek csak akarom.
7. vers
Ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.”
8. vers
Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”
9. vers
Ezután Jeruzsálembe vitte őt, odaállította a templom tetőpárkányára, és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat innen,
10. vers
mert meg van írva: »Parancsot ad az angyalainak, hogy megóvjanak téged«,
11. vers
és »a tenyerükön fognak hordozni, hogy kőbe ne üsd a lábadat«.”
12. vers
Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«”
13. vers
Így hát az Ördög felhagyott azzal, hogy Jézust kísértse, és elment tőle, egy másik alkalmas időre várva.
14. vers
Jézus pedig visszatért Galileába a szellem erejével. És kedvező hír terjedt el róla szerte az egész környéken.
15. vers
Tanítani is kezdett a zsinagógáikban, és mindenki tisztelte őt.
16. vers
Ezután Názáretbe ment, ahol nevelkedett, és ahogy sabbatnapon szokása volt, bement a zsinagógába, és felállt olvasni.
17. vers
Átnyújtották neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva:
18. vers
„Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek. Elküldött, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig azt, hogy visszanyerik a látásukat. Továbbá elküldött, hogy szabadon engedjem a megtörteket,
19. vers
és hogy hirdessem a Jehovának elfogadható évet.”
20. vers
Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában pedig mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött.
21. vers
Akkor így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok.”
22. vers
És mindannyian kezdtek kedvezően nyilatkozni róla, elálmélkodtak megnyerő szavain, és ezt mondogatták: „Hát nem Józsefnek a fia ez?”
23. vers
Ekkor így szólt hozzájuk: „Kétségtelenül ezt a mondást fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad! Hallottuk, hogy miket tettél Kapernaumban. Tedd meg hát itt, a hazádban is azokat!«”
24. vers
Ezért ezt mondta: „Higgyétek el, hogy egyetlen prófétát sem fogadnak el a hazájában.
25. vers
Például biztosak lehettek benne, hogy sok özvegy volt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évig és hat hónapig nem esett az eső, és nagy éhínség lett azon a földön.
26. vers
Ám Isten azok közül egyikhez sem küldte el Illést, csak a Szidón földjén levő Sareptába, egy özvegyhez.
27. vers
Ugyanígy sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, ám egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naámán.”
28. vers
Ekkor mindannyian, akik hallották ezeket a zsinagógában, haragra gerjedtek,
29. vers
felkeltek, kiűzték őt a városon kívülre, és elvezették annak a hegynek a kiugró szélére, amelyre a városuk épült, hogy letaszítsák.
30. vers
Ő azonban átment közöttük, és folytatta útját.
31. vers
Aztán lement Kapernaumba, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton,
32. vers
és ámultak a tanítási módján, mert hatalommal beszélt.
33. vers
A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben démon, tisztátalan szellem volt, és ezt kiabálta:
34. vers
„Ah! Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom, ki vagy: az Isten szentje!”
35. vers
Jézus azonban ráparancsolt: „Hallgass, és menj ki belőle!” Akkor a démon, középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne.
36. vers
Ekkor mindannyian megdöbbentek, és ezt mondták egymásnak: „Miféle beszéd ez? Hiszen hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok ki is mennek.”
37. vers
A róla szóló hír pedig eljutott a környék minden szegletébe.
38. vers
Miután kiment a zsinagógából, betért Simon otthonába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta.
39. vers
Akkor fölé hajolt, és megszüntette a lázát. Az asszony nyomban fel is kelt, és kiszolgálta őket.
40. vers
Napnyugtakor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték őket hozzá. Rájuk téve a kezét, meggyógyította mindegyiküket.
41. vers
Sokakból démonok is kimentek, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De ő rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert azok tudták, hogy ő a Krisztus.
42. vers
Hajnalban azonban elvonult egy elhagyatott helyre. Ám a sokaság keresni kezdte, és eljutottak oda, ahol ő volt, és megpróbálták rávenni, hogy maradjon.
43. vers
Ő azonban így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságáról szóló jó hírt, mert Isten ezért küldött el.”
44. vers
Így hát Júdea zsinagógáiban folytatta a prédikálást.
Könyvek
