chapter 22
Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka.
A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle, mert féltek a néptől.
Akkor Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak, aki a tizenkettő közé tartozott.
És ez elment, és beszélt a magas rangú papokkal és a templomőrség parancsnokaival arról, hogy hogyan árulja el nekik Jézust.
Azok pedig örültek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.
Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.
Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell ajánlani a pászkaáldozatot.
Ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.”
Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
Ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy.
És mondjátok ezt a ház urának: »A tanító ezt kérdezi tőled: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’«
És ő mutat majd nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát.”
Elmentek tehát, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik. És előkészületeket tettek a pászkára.
Amikor aztán eljött az óra, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett.
És így szólt hozzájuk: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek,
mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg mindaz, amit a pászka jelképez, be nem teljesedik Isten királyságában.”
És elvett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között,
mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága.”
És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelképezi a testemet, melyet értetek adok. Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”
Ugyanígy vett egy poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen alapuló új szövetséget, és ez a vér ki lesz ontva értetek.
De az, aki elárul engem, itt van velem az asztalnál.
Mert az Emberfia elmegy, amint meg van jövendölve, de jaj annak, aki elárulja őt!”
Így aztán azon kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük készül ezt megtenni.
Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb.
Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.
De ti ne legyetek ilyenek. Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb, és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál.
Mert melyik nagyobb: aki étkezik, vagy aki szolgál? Nemde az, aki étkezik? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.
De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban.
És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.
Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát.
De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet.”
Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni!”
Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”
Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” – mondták.
Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet.
Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.« Ez ugyanis most teljesedik be rajtam.”
Akkor így szóltak: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Az elég lesz.”
Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment, a tanítványok pedig követték őt.
Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett,
ezt mondva: „Atyám, ha úgy akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”
Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.
De annyira gyötrődött, hogy még buzgóbban kezdett imádkozni, és a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek.
Miután imádkozott, odament a tanítványokhoz, és elszunnyadva találta őket, mivel kimerültek a bánattól.
Így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt.
Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?”
Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.
Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt.
Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen?
Amikor nap nap után veletek voltam a templomban, nem fogtatok el. De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.”
Ezután letartóztatták, elvezették, és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.
Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.
Egy szolgálólány azonban a tűz fényénél észrevette, hogy ott ül, alaposan szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”
De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”
Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”
Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt, hiszen galileai!”
Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, miről beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas.
Erre az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”
És kiment, és keservesen sírt.
A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották Jézust, gúnyolták és ütlegelték őt,
és miután letakarták az arcát, ezt kérdezgették: „Prófétálj! Ki ütött meg?”
És még sok minden mást is mondtak, amivel gyalázták.
Amikor nappal lett, összeültek a nép vénei, vagyis a magas rangú papok meg az írástudók, és a szanhedrinük termébe vezették őt, és ezt mondták:
„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő azonban így szólt hozzájuk: „Még akkor sem hinnétek el, ha megmondanám nektek.
Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok.
De az Emberfia mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”
Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”
Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen a saját szájából hallottuk!”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly