chapter 1
Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt ősapáinkhoz a próféták által.
Ezeknek a napoknak a végén viszont egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindennek az örökösévé, és aki által a világrendszereket alkotta.
Ő Isten dicsőségének a visszatükröződése és lényének a pontos mása, és mindent fenntart hatalmának a szavával. Miután pedig megtisztított minket a bűneinktől, leült a fenséges Isten jobbjára a magasban.
Így hát hatalmasabbá vált, mint az angyalok, mivel kiválóbb nevet örökölt az övéknél.
Például melyik angyalnak mondta Isten valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.” És még ezt is: „Atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.”
Amikor pedig ismét elhozza elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden angyala.”
Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „Angyalait erőssé teszi, és szolgáit tűznek lángjává.”
De a Fiúról ezt: „Isten a te trónod mindörökre, és királyságod jogara az igazság jogara.
Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel olajjal Isten, a te Istened, és adott neked nagyobb örömet, mint társaidnak.”
És: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az ég is a te kezed műve.
Azok elvesznek, de te megmaradsz. Mind elkopnak, akár a ruha,
és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt, mint egy ruhát, és le lesznek cserélve. De te ugyanaz vagy, és éveid sosem érnek véget.”
Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.”
Hát nem szent szolgálatra rendelt szellemek ők mind, akiket azért küldtek el, hogy szolgálják azokat, akik megmentést fognak örökölni?