chapter 11
A hit a remélt dolgokba vetett megalapozott bizalom, és a nem látható dolgokról való meggyőződés.
Mert hit által nyerték el Isten tetszését a régen élt emberek.
Hit által fogjuk fel, hogy a világrendszerek Isten szavára szerveződtek rendbe, úgyhogy amik láthatók, azokból lettek, amik nem láthatók.
Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin, és Isten a hite miatt biztosította arról, hogy igazságos, ugyanis elfogadta az ajándékait. És bár Ábel meghalt, mégis beszél a hite által.
A hite miatt vitte el Isten Énókot, hogy ne lásson halált, és nem találták meg sehol, mivel Isten elvitte. Ezt megelőzően Isten biztosította Énókot arról, hogy kedvét leli benne.
Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elé járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazza azokat, akik igazán keresik őt.
Hit által volt Noé istenfélő, és készített bárkát a családja megmentésére, miután Isten olyasmire figyelmeztette, amit még senki sem látott. És a hite által ítélte el a világot, és lett örököse az igazságosságnak, mely hitből fakad.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívták, és kiment egy olyan helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kiment, bár nem tudta, hová megy.
Hit által lakott idegenként az ígéret földjén, és lakott sátrakban Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak az örökösei.
Mert várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek Isten a tervezője és építője.
Hit által kapott Sára erőt, hogy gyermeket foganjon – méghozzá akkor, amikor már túl idős volt ehhez –, mivel hűnek tartotta azt, aki ígéretet tett.
Ezért van, hogy egy olyan embertől, aki már szinte halott volt, gyermekek születtek, olyan sok, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homokszemek a tengerparton.
Ők mind úgy haltak meg, hogy hittek, bár az ő idejükben nem teljesedtek be az ígéretek, viszont távolról látták és örömmel fogadták azokat, és nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön.
Mert akik így beszélnek, bizonyítják, hogy igazán keresnek egy olyan helyet, amely a sajátjuk.
De ha folyton arra a helyre gondoltak volna, ahonnan elmentek, lett volna alkalmuk visszatérni.
Most azonban jobb helyre törekszenek, azaz olyanra, amely az éghez tartozik. Ezért Isten nem szégyelli őket, azt, hogy Istenükként hívják őt segítségül, mert készített nekik egy várost.
Hit által volt, hogy Ábrahám, amikor próbára lett téve, mondhatni, felajánlotta Izsákot. Ez a férfi, aki örömmel fogadta az ígéreteket, megkísérelte felajánlani az egyszülött fiát,
noha megmondták neki: „a megígért utódod Izsák által lesz.”
De Ábrahám úgy vélekedett, hogy Isten még a halottak közül is képes feltámasztani Izsákot, és vissza is kapta onnan szemléltetésképpen.
Hit által áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut, elmondva nekik, mi fog történni a jövőben.
Hit által áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádta Istent a botja végére támaszkodva.
Hit által beszélt József az élete vége felé az izraeliták kivonulásáról, és mondta el, hogy mit tegyenek a csontjaival.
Hit által rejtegették Mózest a szülei a születése után három hónapig, mert látták, hogy szép a kisgyermek, és nem féltek a király rendeletétől.
Hit által utasította vissza Mózes, amikor már felnőtt volt, hogy a fáraó lánya fiának hívják.
Inkább azt választotta, hogy Isten népével együtt durván bánjanak vele, mint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt,
mivel értékesebbnek tartotta Egyiptom kincseinél, hogy felkentként gyalázzák, mert a jutalomra szegezte a tekintetét.
Hit által hagyta el Egyiptomot, nem azért, mert félt a király haragjától, ugyanis rendíthetetlen maradt, mintha látná azt, aki láthatatlan.
Hit által ünnepelte a pászkát, és hintette meg vérrel az ajtófélfákat, hogy a pusztító ne ölje meg az elsőszülötteiket.
Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mintha szárazföld lett volna, de amikor az egyiptomiak akartak átkelni, őket elnyelte a víz.
Hit által omlottak le Jerikó falai, miután a nép hét napon át körüljárta azokat.
A hitének köszönhette Ráháb, a prostituált, hogy nem halt meg, ellentétben az engedetlen emberekkel, mivel békével fogadta a kémeket.
És mit mondjak még? Hiszen kifogyok az időből, ha beszélek még Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, valamint Sámuelről és a többi prófétáról.
Ők hit által királyságokat győztek le, érvényre juttatták az igazságosságot, ígéreteket kaptak, bezárták az oroszlánok száját,
elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, megerősítették őket, noha gyengék voltak, hősökké váltak a háborúban, és megfutamították a hódító seregeket.
Asszonyok feltámadás által visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, mert semmit sem voltak hajlandóak elfogadni a szabadságukért cserébe, méghozzá azért, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek.
Igen, másoknak az volt a próbájuk, hogy csúfolták és megkorbácsolták őket, sőt mi több, bilincsbe verték és börtönbe zárták őket.
Megkövezték, próbára tették, kettéfűrészelték és karddal megölték őket, juhbőrben meg kecskebőrben jártak, miközben nélkülöztek, nyomorúságot éltek át, és durván bántak velük.
A világ nem volt méltó rájuk. Pusztákban, hegyekben, barlangokban és a föld üregeiben bolyongtak.
Noha Isten mindnyájukat biztosította arról, hogy a hitük miatt kedvét leli bennük, nem látták beteljesedni az ígéretet,
mivel Isten előre látta, hogy nekünk valami jobbat fog adni, hogy tőlünk függetlenül ne juthassanak tökéletességre.