chapter 7
Ez a Melkisédek, Sálem királya, a legfelségesebb Isten papja, találkozott Ábrahámmal, amikor az visszatért azután, hogy megölte a királyokat. Melkisédek megáldotta őt,
és Ábrahám tizedet adott neki mindenből. Először is Melkisédek nevét úgy fordítják, hogy ’igazságosság királya’, azután ő Sálem királya is, vagyis a ’béke királya’.
Mivel nincsen apja, nincsen anyja, nincs nemzetségtáblázata, napjainak nincs kezdete, és életének sincsen vége, valamint Isten Fiához tették hasonlóvá, pap marad mindenkorra.
Lássátok hát, milyen nagy volt ez az ember, akinek Ábrahám, a családfő, tizedet adott a zsákmány legjavából!
Igaz, akik Lévi fiai közül papi tisztséget töltenek be, a törvény szerint parancsot kaptak arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, azaz a testvéreiktől, pedig azok Ábrahám leszármazottai.
De ez az ember, aki nem tőlük származott, elfogadta Ábrahámtól a tizedet, és megáldotta őt, aki az ígéreteket kapta.
Mármost az tagadhatatlan, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
Továbbá az egyik esetben halandó emberek kapnak tizedet, a másik esetben azonban olyasvalaki, akiről bizonyíték van, hogy él.
Sőt, az is elmondható, hogy Ábrahám révén még Lévi is, aki tizedet kap, tizedet fizetett,
mert ő az ősapjának a leendő leszármazottja volt, amikor Melkisédek találkozott Ábrahámmal.
Ha tehát tökéletességre lehetne jutni a lévita papság által (amely fontos része volt a népnek adott törvénynek), mi szükség volna még egy másik papra, akiről azt mondják, hogy olyan, mint Melkisédek, és nem pedig olyan, mint Áron?
És mivel a papságot megváltoztatják, szükségessé válik a törvény megváltoztatása is.
Mert az, akiről ezeket mondják, egy másik törzs tagja volt, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
Teljesen világos ugyanis, hogy az Urunk Júdától származott, noha Mózes nem mondta, hogy bárki is pap lesz abból a törzsből.
Ez még világosabbá válik, amikor egy másik pap jelenik meg, aki olyan, mint Melkisédek,
és nem leszármazásra épülő jogi követelmény alapján lett az, hanem az által az erő által, melynek köszönhetően elpusztíthatatlan élete van.
Hiszen ezt mondja róla az írás: „Pap vagy, mint Melkisédek, és örökre pap leszel.”
Az előbbi parancsot tehát hatályon kívül helyezik, mivel gyenge és eredménytelen.
A törvény ugyanis semmit sem tett tökéletessé, de az, hogy kaptunk egy jobb reménységet, az igen, és ez által közeledünk Istenhez.
Továbbá, mivel ez nem ünnepélyes eskü nélkül történt
(mert vannak ugyan, akik ünnepélyes eskü nélkül lettek papok, de ő annak az ünnepélyes esküjével lett pap, aki ezt mondta róla: „Jehova megesküdött, és nem fogja meggondolni magát: »Pap vagy örökre«”),
éppen ezért lett Jézus garancia egy jobb szövetségre.
Ezenkívül sok pap következett egymás után, ugyanis a halál meggátolta őket abban, hogy papok maradjanak,
de mivel ő örökké él, a papsága nem száll át másra.
Ennélfogva arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindig él, hogy szót emeljen az érdekükben.
Mert ilyen főpapra van szükségünk, aki hűséges, ártatlan, beszennyezetlen, bűnösöktől elkülönített, és akit magasabbra emeltek az egeknél.
Azokkal a főpapokkal ellentétben, neki nem szükséges naponta áldozatokat felajánlania, először a saját bűneiért, azután a népéiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor felajánlotta önmagát.
A törvény ugyanis olyan embereket nevez ki főpappá, akiknek vannak gyengeségeik, de a törvény után kijelentett ünnepélyes eskü egy Fiút nevez ki, aki örökre tökéletessé lett téve.