chapter 8
Ez a lényege annak, amit mondunk: Olyan főpapunk van, mint ő, aki leült a fenséges Isten trónjának a jobbjára az égben,
és szolgája a szent helynek és az igazi sátornak, amelyet Jehova állított fel, nem ember.
Mert minden főpapot arra neveznek ki, hogy ajándékokat és áldozatokat is felajánljon, ennélfogva szükséges volt, hogy ő is felajánljon valamit.
Ha a földön volna, nem lenne pap, mivelhogy már vannak emberek, akik a törvénnyel összhangban felajánlják az ajándékokat.
Ezeknek az embereknek a szent szolgálata az égi dolgoknak a másolata vagy árnyéka. Mint ahogy Mózes is ezt a parancsot kapta Istentől, mielőtt elkészítette a sátort: „Ügyelj arra, hogy pontosan úgy készítsetek el mindent, ahogy most a hegyen mutattam neked.”
Most azonban Jézust kitűnőbb szolgálattal bízták meg, hiszen ő egy jobb szövetségnek a közvetítője is, amelyet jobb ígéretek alapján erősítettek meg törvényesen.
Mert ha az az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség egy másodikra.
Márpedig Isten hibát talál a népben, amikor így szól: „»Jönnek napok – ezt mondja Jehova –, amikor új szövetséget kötök Izrael népével és Júda népével.
Ez nem olyan lesz, mint az a szövetség, amelyet ősapáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről, ugyanis nem tartották meg a szövetségemet, és ezért nem törődtem tovább velük« – ezt mondja Jehova.”
„»Ez az a szövetség, amelyet Izrael népével kötök azok után a napok után: törvényemet az elméjükbe helyezem, és a szívükbe írom. Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek« – mondja Jehova.
»Nem tanítja többé senki a polgártársát vagy a testvérét, így szólva: ’Ismerjétek meg Jehovát!’, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig.
Mert megbocsátom igazságtalan tetteiket, és nem emlékezem többé bűneikre.«”
Azzal, hogy „új szövetségről” beszél, elavulttá teszi a korábbit. Ami pedig elavul és elöregszik, közel van az elmúláshoz.