Jónás

Chapters:

1 2 3 4

verse #1

Jehova így szólt Jónáshoz, Amittai fiához:

verse #2

„Menj el a nagy városba, Ninivébe, és hirdesd ki az ellene szóló ítéletet, mert felfigyeltem a gonoszságára!”

verse #3

Jónás erre úgy döntött, hogy Társisba menekül Jehova elől. Lement Joppéba, és talált egy hajót, amelyik Társisba tartott. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Jehova elől Társisba.

verse #4

Ezután Jehova nagy szelet támasztott a tengeren, és olyan heves vihar kerekedett, hogy a hajó már-már összetört.

verse #5

A hajósok annyira megijedtek, hogy mindegyik a maga istenéhez fordult, hogy segítséget kérjen tőle. Aztán a hajón levő rakományt a tengerbe dobálták, hogy könnyítsenek a hajón. Jónás addigra már lement a hajó legbelső részébe, lefeküdt, és mély álomba merült.

verse #6

A hajóskapitány odament hozzá, és ezt mondta neki: „Hogyhogy alszol? Kelj fel, és kiálts az istenedhez! Az igaz Istennek talán gondja lesz ránk, és nem halunk meg.”

verse #7

És ezt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ér minket ez a csapás!” Sorsot vetettek hát, és a sors Jónásra esett.

verse #8

Ezt mondták neki: „Mondd el nekünk, kérünk, ki miatt ér minket ez a csapás! Mi a munkád, és honnan jössz? Melyik országból való vagy, és melyik néphez tartozol?”

verse #9

Ő így felelt: „Héber vagyok, és Jehovát, az ég Istenét imádom, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”

verse #10

A férfiak ekkor még jobban megijedtek, és ezt mondták neki: „Mit tettél?!” (Ugyanis megtudták, hogy Jehova elől menekül, mert elmondta nekik.)

verse #11

Majd mivel a tenger egyre viharosabb lett, megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjen a tenger?”

verse #12

Ezt válaszolta: „Fogjatok, és dobjatok a tengerbe, akkor le fog csendesedni. Mert tudom, hogy miattam tört ki ez a nagy vihar.”

verse #13

Ám a férfiak inkább keményen eveztek, hogy a hajót visszavigyék a szárazföldre, de nem tudták, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük.

verse #14

Ekkor Jehovához kiáltottak, és ezt mondták: „Ó, Jehova, kérünk, ne haljunk meg e miatt az ember miatt! Ne tarts minket felelősnek ártatlan vér ontásáért, mivel te, ó, Jehova, azt tetted, amit jónak láttál!”

verse #15

Majd fogták Jónást, és a tengerbe dobták, a tenger pedig lecsendesedett.

verse #16

Erre a férfiakat nagy félelem fogta el Jehova miatt, áldozatot mutattak be Jehovának, és fogadalmakat tettek.

verse #17

Jehova pedig odaküldött egy nagy halat, hogy az lenyelje Jónást. És Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.

Chapters:

1 2 3 4