chapter 2
Jónás ekkor imádkozott Jehovához, az ő Istenéhez a hal gyomrából,
és ezt mondta:
„Jehovához kiáltottam nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem.
A sír mélyéből kiáltottam segítségért,
és te meghallottad a hangomat.
Amikor a mélységbe vetettél, a nyílt tenger szívébe,
körülvett engem az ár.
Habjaid és hullámaid mind átcsaptak fölöttem.
Én pedig így szóltam: »Elűztél a szemed elől!
Hogyan láthatom újra szent templomodat?«
Víz vett körül engem, és veszélyben volt az életem,
magába zárt a mély víz.
Hínár fonódott a fejem köré.
A hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak felettem a föld reteszei.
De felhoztad a veremből életemet, ó, Jehova, én Istenem!
Amikor már-már kiment belőlem az élet, Jehova volt az, akire gondoltam.
Akkor imám eljutott hozzád, szent templomodba.
Akik a semmit érő bálványokat imádják, elhagyják az odaadó szeretet forrását.
Én viszont hálaadó szavakkal áldozom neked.
Teljesítem, amit fogadtam.
A megmentés Jehovától jön.”
Ezután Jehova parancsot adott a halnak, és az kiokádta Jónást a szárazföldre.